„Ha háború lenne nálunk” című esszéjében Janne Teller ferde tükröt tart az elkényelmesedett európaiak elé, akik sokszor nem tudják beleképzelni magukat mások helyzetébe. A menekültekről folyó közbeszéd durva hangneme ihlette az elsősorban fiataloknak szóló, tanulságos, mégsem szájbarágós politikai tanmesét. Mi lenne, ha nekünk, európaiaknak kellene például Egyiptomba menekülnünk egy hazánkban dúló háború elől? Mi lenne, ha magyarok és osztrákok civakodnának az afrikai menekülttáborokban? Mi lenne, ha a
A túlontúl komoly és félénk tizenhat éves Aszaf élete legrosszabb nyarát éli. Nővére eltűnt, ő maga pedig barát nélkül maradt. Rosszul fizetett nyári munkával üti el a nappalokat a jeruzsálemi városházán, esténként egyedül van, tévét bámul és az interneten játszik. Egyik reggel fura, már-már abszurd „küldetéssel” bízzák rá: meg kell találnia egy kóborló sárga labrador gazdáját. Közben a város túlsó oldalán a szintén magányos, viharos lelkű, tehetséges énekes lány, Tamar, ugyanolyan reménytelen feladatot v
Bár egykor a gyengeséggel azonosították, elítélték és gyanakvással figyelték őket, a boszorkányok mára általános elismertségnek örvendenek. A boszorkány erős és határozott. Magasról tesz azokra az elavult elvárásokra, amelyekkel a modern fiatal nőknek szembe kell nézniük. Nem riad meg semmitől, és tudja, mit akar. A Boszorkányok órája egy napló, ami minden olvasót arra ösztönöz, hogy felfedezze a benne rejlő boszorkányt. Csak annyi a dolgunk, hogy megismerkedjünk a kötetben bemutatott bájitalokkal, var