1793-ban járunk. Morten Falck, az ambiciózus fiatalember ahelyett, hogy a civilizált Dániában maradna, és menyasszonyával egy nyugodt lelkészlakba költözne, elhagyja a lányt, és Grönlandra utazik missziós tevékenységet folytatni. A szigeten a dán gyarmatosítók az őslakosokat gyötrik, miközben elemészti őket az unalom és a szélsőséges időjárás: télen a hónapokon át tartó sötétség, nyáron az éjszakai napsütés őrülete. A keresztény hitre tért grönlandiak lázonganak, vezetőjük Habakuk, a próféta és feleség
Egy szerelem története bontakozik ki előttünk a háború dúlta Balkánon. Egy szerelemé, amely talán nem több vágyott menedéknél a halál mindennapi, lelket felemésztő valóságában, és amely éppoly emésztőnek bizonyul, mint maga a háború. A Semmi világsikerű szerzőjének regénye éles színekkel festi le a háborút, magával ragadó líraisággal az elsöprő szerelmet, miközben a nagybetűs Történelmet is megragadhatóvá teszi a kisemberek történetei által.
„Túl lehet élni, amit mások követnek el ellenünk. De azt nem, amit mi csinálunk másokkal.” Szakad a hó, késő este van. Egy könyvkiadó vezetője az irodájában ül, és a művészet, az irodalom etikai kérdéseiről ír beszédet. Aznap délután meglátogatta egy titokzatos és különleges nő – a nő azt állította, hogy egy sikeres író regénye, melyet a kiadó nemsokára nyomdába küld, valós eseményeken alapszik. Valós eseményeken, melyeket ő maga élt át. Erőszakon, kegyetlenségen. A beszédet író férfi a havazás miatt
Grönland, Godthåb-telep, 1724. Egede tiszteletes, a dán misszionárius magához veszi a grönlandi sámán fiát, hogy meggyógyítsa. A gyereket nem akarja az apjának visszaadni, miután elvégezte a rábízott feladatot. A fiúért a két férfi hosszú és kegyetlen harcba kezd. Mindeközben a telepen járvány és éhínség pusztít, a zord időjárás és a szörnyű körülmények hatására az indulatok egyre inkább elszabadulnak: a fegyencekből és prostituáltakból álló telepeseket megállíthatatlanul tizedeli az erőszak és a reng