A magyar irodalmi élet különös sajátossága, hogy ha prózaíró vagy költő drámaírásra vagy kritikaírásra adja a fejét, azt jóindulattal fogadják. De bezzeg, ha színműíró vagy kritikus téved a széppróza vagy a költészet vidékére, erős gyanakvással, ellenérzéssel kell számolnia. Bán Zoltán András pályáján ez a képlet négyzetre emelkedik, hiszen regényei, elbeszélései akkor jelentek meg, amikor már neves kritikus lett, s Kísértet-csárdását is játszották. Életműve befogadását tovább bonyolítja játéka az álnev