A kert szép, de valami nincs rendben vele. Miféle lények lakják? Lelkünk gyanús hajlamaival barátkozó darazsak. Szatyor mélyén haldokló hal. Egy légy árnyéka az arcunkon. Komor játékok a balladák, a varázsénekek és a modern költészet utalásaival. Finom verses megoldások és a kényelmesen használt szaktudás nyugalma baljós érzékenységünkbe szőve. Meg némi öröm. Kígyó, béka. Zene és építészet. (Horváth Viktor)
Beleolvasok Molnár Krisztina Rita kötetében nem kevesebb mint kétezer évig tart a hosszú utazás. Megelevenedik az emberi kultúra és történelem, az etruszkok lenkönyveitől a 2020-as világjárványig. A földi állapotok, úgy tűnik, időtlenek és állandók. A hétköznapok nyűgét, az emberi kapcsolatok árnyoldalait tértől és időtől függetlenül mindenki megtapasztalja. A 21. századi kamaszok kétségbeesve keresik a válaszokat az örök kérdésekre, a galambok varjúhangon kárognak félelmükben. Minden korszak kételyekkel
„De megígérte, hogy télire köt nekem egy hosszú és meleg sálat.” A Sálmese úgy kígyózik, mint egy hosszú, tiri-tarka fonalakból kötött sál – az időn át. A gyerekek számára hihetetlen, hogy nagypapa és nagymama is volt egyszer gyerek. Hogy volt, amikor rakoncátlankodtak, és volt, amikor szerelmesek lettek. Nagymama haja ezüstgombolyag, nagypapa zsebe tele van térképekkel. Nagymama sálat köt, nagypapa megmutatja, hol nő a leánykökörcsin. A nagyszülők és unokák közti szeretet talán a legbékésebb –
„Az ismeretlen táj térképét, amit csak egyszer nézhetett meg, alaposan meg kellett jegyeznie, hogy el ne tévedjen majd, ha odaér.” Ezen az ismerős ismeretlen tájon járunk mi is, ahogy Molnár Krisztina Rita novelláinak szereplői. Az eltévedt fiú, a púpos vénkisasszony, a megátkozott alvófalu lakói, egy meghibbant feleség, egy patkánykirály, egy biztonsági őr és a többiek életét is napi vagy történelmi megpróbáltatások kuszálják össze. Korok és vidékek összemosódnak, a hősök kacskaringós, hol emelkedő