A berlini fal, Kennedy elnök és Jurij Gagarin évében – aki a világ legnagyobb megdöbbenésére élve tért haza – Finn és édesanyja úgy döntenek, hogy némi tapétázás után kiadják lakótelepi lakásuk egy szobáját. Az egyik jelentkezőről kiderül, hogy a kiadó szoba nem érdekli különösebben, ellenben ő Finn féltestvérének, Lindának az anyja, aki alkoholproblémákkal küzd. Ha Finnék nem veszik magukhoz a kislányt, az intézetbe kerül. Linda meg is érkezik a hozzá adott használati utasítással, kis, kék bőröndjét szor
A sziget dióhéjba zárt kozmosz, ahol a csillagok a hó alatt, a fűben szunnyadnak. A szigetet nem lehet elhagyni. Időről időre mégis mindig megpróbálja valaki… Ingrid Barrøy egész családja – az állatok, a legelők, a remények és az álmok – egy sziget foglya. Apja arról álmodozik, hogy rakpartot épít, ahol majd kiköthetnek a hajók, de a világhoz való közeledésnek ára van. Ingrid anyjának más tervei vannak – még több gyerek egy még kisebb szigeten… A szigetlakók élete kemény: a szemétben turkálva vagy a
1946 van, a lánya tíz hónapos, és Ingrid Barroy útnak indul az immár békés Norvégián keresztül, hogy megtalálja a gyermeke apját. A Rigel szeme az elsüllyesztett hajón meghalt orosz hadifoglyok fekete tekintetéről, az emlékezésről, a bűntudatról és a reményről szól és egy népről közvetlenül a háború után. A háború után, ami tett valamit az emberekkel. Ahogyan tett a béke is. Valamit tett az emlékekkel. És tett valamit Ingrid világával, amiben már semmi nem lesz olyan, mint volt. Ingrid Barroy története
Ingrid Barrøy teljesen egyedül él a családnevét viselő észak-norvég szigeten. Szerettei vagy meghaltak, vagy szétszéledtek a szárazföldön. Ő mégis visszavágyott Barrøyára. Háború van, Norvégiát elfoglalták a németek. Telnek az évek. Egy nap emberi testet sodor partra a víz, és aztán mindennap újabbakat. Ingrid még nem tudja, hogy az egyikük él… Roy Jacobsen trilógiájának második részében A láthatatlanok történetét folytatja, természet és ember viszonya után ezúttal az emberi kapcsolatokat és az érzelme