Az álomvadász

Az álomvadász

Az álmok világa csodálatos – vagy épp ijesztő? Száraz Miklós Györgyöt mindig is vonzotta a misztikum, műveiben gyakorta merítkezett a tudatalattiba, s izgatta az álmok által hordozott üzenet. Legfrissebb regényét pedig teljesen ennek szentelte. Három főhős, három (vagy tán több száz) élet, három idősík… mindeközben robogunk az álmok világában. A több szálon és több időben játszózó cselekményt végig áthatja egyfajta lebegő állapot, melyben nem lehet élesen megkülönböztetni a valóságot az álmoktól. Üzennek-e az álmok, üzenetet közvetítenek a jövőnkről, vagy titkokat fedhetnek fel a múltunkról? Van-e egyáltalán kulcs, amellyel kinyithatjuk az álmok birodalmának ajtaját, hogy megfejtsük az aggasztó rejtélyt: mi dolgunk a földön… s miként lelhetjük meg a boldogságot?

Lélek. Álom és álmodás. Tudatos én és tudattalan. Egyéniség és kollektív tudat. Mindig, mindenütt jelen lévő emberi erőszak. Ezeket kerülgeti a regény festőművész elbeszélője. Meg a könyveket. Amikbe minduntalan belebotlik. Álmokat és rémálmokat rögzítő könyvek. Szakrális művek vagy épp pokolian evilágiak. Könyvek és könyvtárak. Egy könyvuniverzum: Helen „koponya-könyvtára”. Élet és halál könyvei: Lázálmok atlasza, Meghallgatott imák lexikona, Bús Szelek enciklopédiája, A Felhő-, Villám- és Mennydörgés mintakönyve, Árnyékok atlasza, Útmutató a lelkifurdaláshoz, A Felhőbe Borult Álmok Mocsarának antológiája.

– Ha rendben mennek a dolgai – mondta egyszer apám –, az ember nem gondolkodik a mindenség értelmén. Bezzeg, ha beüt a mennykő! Mindjárt filozófussá lesz a legostobább korhely is. Figyelje meg, kisasszony, minél nagyobb a veszély, annál mélyebben szántó a gondolkodás. Annál sürgetőbb megfejteni az aggasztó titkot: „Mi dolgunk ezen a földön?”

„Öt lövés. Az őrült Chapman ennyi golyót eresztett Lennon hátába. Az az öt lövés anyámat is telibe trafálta. Kiskölyök koromban állandóan róla beszélt. Emiatt egy időben azt hittem, John Lennon volt az apám. Anyám korábban is imádta a Beatlest, de attól az öt lövéstől teljesen bepörgött. Isteni jelnek vette. Ugyanabban az órában születtem, amikor John haldoklott. Egész gyerekkoromban a Beatles szólt. Eleanor Rigby, Hey Jude, Penny Lane. Meg az, hogy: „Imagine there's no heaven…”. Én mindig azt szerettem volna elképzelni, hogy van Mennyország.”


Ajánlók, interjúk, kritikák:

Magyar-Hon-Lap

Ekultura

Könyvhét Folyóirat

Irodalmi Jelen

Magyar Idők

megvesz
Adjon hozzá egy minősítést