A Q10-koenzimnek két formája létezik: a redukálatlan (ubiquinone, avagy magyarosan ubikinon) és a redukált (ubiquinol, avagy magyarosan ubikinol). A redukálatlan formának a sejtek, pontosabban azok mitokondriumainak energiatermelésében van fontos szerepe, tehát az ATP-termelésben, míg a redukált formának antioxidánsként.
Élelmiszereinkben mindkét forma előfordul, nagyjából egyforma arányban, azonban mivel a redukált forma hőre, oxigénre, savas kémhatásra mind nagyon érzékeny, és ezen hatásokra azonnal a redukálatlan formára bomlik, táplálkozással gyakorlatban csak a redukálatlan formához juthatunk hozzá. A szervezetünkben is a redukálatlan formát szintetizáljuk, a májunk végzi ezt a munkát. Evolúciósan nézve tehát inkább a redukálatlan formához való közvetlen hozzájutás tűnik természetesnek. A redukálatlan forma pedig a szervezetünkben egy enzim segítségével redukálódik, amikor és ahol arra szükség van. A két forma közti ideális egyensúly gyorsan beáll, bármelyik formához is jut a szervezetünk.
Bár a redukált (ubikinol) formát sokan próbálják a preferált formaként beállítani, és sok állítással találkozhatunk, amelyek szerint annak jobb a felszívódása vagy hasznosabb, mindezen állítások erős csúsztatásokon alapulnak. A mai napig nem létezik független vizsgálat, ami a redukált forma bármely előnyét tudná felmutatni, de még a redukált forma terjesztésében érdekelt tulajdonú előállítók által szponzorált vizsgálatoknak sem sikerült felmutatniuk meggyőző eredményt, legalábbis fair összehasonlításban nem. Igazságosabb összehasonlításban (ahol a redukálatlan formát is majdnem teljesen kristálymentesen feloldották, nemcsak a redukáltat) ráadásul még felszívódásban is volt, hogy a redukálatlan forma teljesített lényegesen jobban.
A redukált forma felszívódásbeli előnye abból származik a vizsgálatokban, hogy az kicsit vízoldékony, míg a redukálatlan forma semennyire, sőt még zsiradékban is rosszul oldódik szobahőmérsékleten. A nem kristálymentesen feloldva elfogyasztott Q10 (bármelyik) pedig nem tud felszívódni jelentős részben, mivel a kristályok olvadáspontja a testhőmérsékletünk felett van. Ezért fontos, hogy kristálymentesen oldva legyenek. Ez a teljes oldódás a redukált Q10 esetében a vizsgálatokban alkalmazott emulziót tartalmazó kapszuláknál megvalósul, míg a redukálatlan Q10 esetében nem. Ezenfelül mivel picit vízoldékony, a redukált forma valamennyire még akkor is fel tud szívódni, ha maradtak is kristályok. Az összehasonlítás tehát akkor lenne fair, ha mindkét formát kristálymentesen feloldott állapotban adnák be, azaz egyszerűen pl. több olajban oldanák föl a redukálatlan formában, amiben már nem csapódnának ki a kristályok szobahőmérsékleten. Mindezek ellenére is csak annyit sikerült kimutatni, hogy redukált Q10-zel picit magasabb vérszintet lehet elérni, mint ugyanannyi redukálatlan Q10-zel. Azonban szöveti és/vagy sejt szinten nincs kimutatva különbség, vagy épp az van kimutatva, hogy nincs különbség. Márpedig nem a vérszérum/-plazma-szint, ami számít, hanem a szövetek/sejtek szintje…
A redukált Q10-forma szedésének bármiféle előnye még az azt erőltetetten bizonyítani próbáló, szponzorált vizsgálatok fényében nézve is erősen kérdéses.
No, de vannak-e hátrányai a sokat marketingelt redukált formának? A legjelentősebb hátránya a véleményem szerint csupán annyi, hogy lényegesen (kb. 3-4x) drágább, és pont annyival kevésbé költséghatékony, mint amennyivel drágább, hiszen bármely megfelelően kristálymentesen oldott Q10-készítmény felszívódásban egyenértékű vele + miután lenyeltük, a gyomrunkban és az emésztés/felszívódás során úgyis visszaalakul a redukált Q10 is redukálatlanná, tehát mindegy…
További problémák is felmerülnek:
A redukálatlan forma biztonságossága és toxicitása vizsgálva van, és bizonyított, hogy semmi gond sincs vele, míg a redukált forma biztonságosságát igazoló vizsgálatokra még nem kerítettek sort (ettől függetlenül nem valószínű, hogy bármi gond lenne vele, de említést érdemel).
A Q10 redukálatlan formájával sokezer vizsgálat