Hullámok

Hullámok

Virginia Woolf a huszadik század első felének egyik meghatározó írója, a modern angol próza egyik megteremtője. A Hullámok merész irodalmi vállalkozás, nem egy klasszikus vonalvezetésű történet, inkább a szereplők gondolatfolyamaiból összeálló lírai mű. A regény hat személy monológjain keresztül bomlik ki, a ciklikusan előtörő gondolathullámok a napszakokhoz igazodva az emberi élet előrehaladását is követik. Benyomások, érzések, hömpölygő gondolatok önmagukról és másokról, látomások, melyek egyre mélyítik a képet a hullámzó világról. 


A regény első sorai:

„A nap még nem kelt fel. A tengert nem lehetett megkülönböztetni az égtől, hacsak úgy nem, hogy a tenger kissé fodros volt, mint egy enyhén ráncos asztalterítő. Lassanként, amint világosodott, sötét csík jelezte a látóhatáron a tenger és az ég határvonalát, s a szürke terítőt sűrű rendben egymást követő csapások sávozták a felszín alatt, egymás után, egymást űzve, szakadatlanul.”








Olvasói vélemények a moly.hu oldalon:

„ …Woolf megfoghatóvá teszi a megfoghatatlant, ezernyi összetört üvegdarabot vesz kézbe, rakosgat jobbra-balra, bennük a tükörképe, olykor csak torzan, olykor tűélesen. Vajon a tenger minden cseppje egyszer hullámként kifut a partra, vajon az ember egyszer megérti minden okozat mögött a legfőbb okot?” (ervinke73)


„Virginia maga a költészet, csupa finomság minden, amit ír. … Szeretem ezt a regényt, szerettem ezt az utazást az emberi lélekbe, megfigyelni az apró rezdüléseket, megfigyelni a világot. … ezt érezni kell és elmerülni benne. És ha valaki olvassa, arra kérem, lassan olvassa és legyen figyelmes.” (fatma)


„Játszik az idővel, ahogy szokott, a nap állásából és az időjárás változásából tudhatjuk, hogy hol, merre, és mikor járunk vele. Társaságot is ad hozzá. … Van köztük ábrándozó, van realista, van nagyravágyó és van egy, aki szótlan, de róla mindenki emlékeket idéz. Ő az, aki hátat mer fordítani a társadalmi elvárásoknak, a sokszor csak léha létnek tűnő életnek, aki nem akar megfelelni senkinek, aki akár negatív példa is lehetne, mégis titokban őt követné mindenki. … Gyönyörűen megírt gondolatok! Nincsenek szavaim rá, csak szívem hozzá.” (n)


„Az idő múlását kifejező gyönyörű, árnyalt képek, a több részre szakadt én-ek monológjai, s az egyszerű, letisztult hangulat, amelyben az írónő az olvasó elé tárja saját édes-bús világát – egyszerűen csodás…  Gyönyörű és mély alkotás, a maga ködös stílusában.” (Scarlett0722)





A Hullámok az Alinea Kiadó Klasszik sorozatának tizenhetedik köteteként jelenik meg Mátyás Sándor fordításában. A sorozatban megjelent az írónő A világítótorony című regénye is.

megvesz
A világítótorony

A világítótorony

„Woolf technikája olyan, mint egy kirakós játék, mindig más és más darabot tesz le a kép más és más szögletéből, míg összeáll a kép.” „…legfőképp hangulat szükséges hozzá. Valamiféle csendes, szomorkás melankólia.”  „Az első 30 oldal után azt hittem, hogy nem fogom befejezni. Az utolsó 30 után pedig, hogy sosem akarom letenni. Telve van érzésekkel, cselekményről jóformán beszélni sem érdemes, csupán puritán keretként szolgál az érzelmek festette kép körül. Az egész könnyű szellőként simogatja az olv

megvesz
Klasszik könyvcsomag

Klasszik könyvcsomag

Klasszik sorozat tagjai nemzetközi klasszikus művek újrafordításai, illetve korábbi fordításainak szerkesztett, felújított változatai. „... a kiadó Klasszik sorozatának célja egyértelműen mindig is értékesnek tartott, ám időközben kissé feledésbe merült művek vonzó, modern kiadása. (...)  a világirodalom megkerülhetetlen szerzői, nevüknek súlya van. (…) a sorozat tagjai kiválóan alkalmasak igazi „velem-járó könyvecskének”, úti vagy elalvás előtti olvasmánynak, hiszen szépen szedett, apró, az olvasásho

megvesz