A Viburnum farreri – Korai bangita főbb jellemző
Habitus: Feltörő habitusú, kerekded, nem túl sűrű ágrendszerű cserje. Levelei erősen erezettek, fogazott szélűek, kezdetben bronzos később közép zöld színűek.
Virág: Tölcsér alakú, apró, illatos virágai már február végén megjelenhetnek, színük fehér vagy halvány rózsaszín.
Termés: A termései kezdetben vörösek, teljes érésben feketévé válnak. Nem öntermékeny, így csak akkor érlel termést, ha eltérő fajtákat telepítünk egymás közelébe.
Talajigény: Laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag, talaj is ideális a számára.
Fényigény: Kedveli a napos, félárnyékos helyeket. A tűző napot nehezen viseli.
Vízigény: Közepes vízigényű növény, az öntözést meghálálja.
Gondozás: Nem fagyérzékeny, rendkívül ellenálló cserje. Viszonylag kis igényű.
Társítás és elhelyezés a kertben: A korai bangita az illatos bangitához (Viburnum carlesii) hasonlóan a tél végi, kora tavaszi időszak nagy díszítőértékkel bíró növénye. Méreteiből adódóan jellemzően szoliter növényként szokták telepíteni vagy térelválasztónak használni.
Egy mészkerülő cserjetársítás kialakításához használjuk fel, mint háttérnövényt, az előtérbe pedig vegyesen telepítsünk sárga virágú, kék bogyójú kerti mahóniát (Mahonia aquifolium), bordó levelű ’Forest Flame’ babérhangát, bordó-zöld színű nagyméretű leveleivel és fehér virágzatával díszítő ’Burgundy’ tölgylevelű hortenziát és érdes levelű, sárga-rózsaszín virágú ’Ruby Lace’ borscserjét.
Társításra javasolt növényfajták:
Mahonia aquifolium – Kerti mahónia
Pieris japonica 'Forest Flame' – Babérhanga
Hydrangea quercifolia 'Burgundy' - Tölgylevelű
Clethra alnifolia 'Ruby Lace' – Borscserje
Fontos tudni:
Kifejlett magasság: 2,5-3 m
Kifejlett szélesség: 1,8 m
Ültetési tőtáv: 1,5 m
Virágzási idő: Február vége – Március vége
Vízigény: Közepes vízigényű
Fényigény: Közepes
Lombhullató: Télizöld
Méhlegelő: Igen
Felhasználási terület: vidéki kert, mediterrán kert, szoliter, nyíratlan sövény
Védett tartalom
(ejtsd: viburnum börkvúdí) Szállítási méret: 20-40 cm magas Kiszerelés: 5 literes faiskolai konténerben Közeg: tőzegtartalmú, tápanyagban dús földkeverék Konténeres és földlabdás növényeim egész évben ültethetők!
Viburnum bitsuenensis – Bangita főbb jellemzőiLassú növekedésű, kb. 2,5-3 méteres magasságot elérő, lombhullató díszcserje. Áprilisban bontja rózsaszín bimbójú, hófehér virágait, melyből vörös bogyók fejlődnek, később feketére érnek. Napos vagy félárnyékos helyet és jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, nedves, savanyú talajt kedvel. Felhasználható szoliterként, cserjecsoportokban, sövénynek, háttérnövényként.
(ejtsd: viburnum plikátum) Szállítási méret: 20-40 cm magas Kiszerelés: 4 literes kertészeti konténerben Közeg: tápanyagban gazdag kertészeti földkeverék Egész évben ültethető!
(ejtsd: viburnum opulusz) Szállítási méret: 30-40 cm magas Kiszerelés: 3 literes kertészeti konténerben Közeg: tőzegtartalmú, tápdús földkeverék Egész évben ültethető!
A Viburnum bodmandese, a kikeleti bangita nemzetségének különleges tagja, mivel virágait olyan korán, február-márciusban hozza, hogy akár a hó alól nyílik. Felálló ágrendszerű, karcsún felfelé növő lombhullató cserje. Vörösesbarna ágai ritkán elágazók. Levelei is bronzszínűek, tojásdad alakúak, mélyen erezettek. Illatos, 5-7 cm-es csöves virágai rózsaszínnel árnyalt összetett virágbuga, termése kékesfekete bogyó. A tápanyagban dús, kissé savanyú talajt kedveli, de képes alkalmazkodni szegényebb talajokhoz
(ejtsd: viburnum opulusz) Szállítási méret: 40-60 cm magas Kiszerelés: 3 literes kertézeti konténerben Közeg: tőzegtartalmú, tápdús földkeverék Egész évben ültethető!
(ejtsd: viburnum lantána) Szállítási méret: 40-60 cm magas Kiszerelés: 5 literes kertészeti konténerben Közeg: tőzegtartalmú, tápanyagban dús földkeverék Egész évben ültethető!
Viburnum Davidii. Származási hely: Kína Forma: kicsi, kompakt rusztikus cserje Levele: sötétzöld, nagy bőrszerű ovális Virágai: kicsik, rózsaszínes fehérek, csomókba gyűlve Virágzási időszak: április, május Gyümölcsök: metálkék Talaj: tápanyagban gazdag, nem túl száraz Hőmérséklet: -20 / -15 °C
viburnum plicatum mariesii A 'Mariesii' egy nagy lombhullató cserje, szélesen elterülő, lépcsőzetes ágakkal, feltűnően erezett, sötétzöld, tojásdad levelekkel, ősszel lilák. A késő tavaszi fehér virágok nagy csipkés fejét időnként piros, később fekete gyümölcsök követik.
A Viburnum opulus – Kányabangita főbb jellemzői 1,5-2 méter magas lombhullató díszcserje május-júniusban bontja álernyőben nyíló fehér és illatos virágait - elsősorban a virágáért ajánlom telepíteni termése piros, de csak abban az esetben hoz termést, ha genetikailag eltérő példányokkal ültetjük vegyesen, például Viburnum sargentii, vagy Viburnum trilobum (ekkor fontos, hogy egyidőben bontsák virágaikat) napos, félárnyékos helyre ültesse jó vízgazdálkodású talajban fejlődik egészségesen
Viburnum a ráncos örökzöld bangita egy örökzöld cserje. Sötétzöld, csipkés szélű, érdes levelei kissé bókolnak, különösen a hideg beálltával tavaszig ernyedten csüngenek a bokron. Hófehér, illatos virágai nyáron, május - júniusban lapos bogernyőkben nyílnak. A kicsi krémszínű belső termővirágokat nagy, fehér sziromszerű meddő virágok veszik körül. Élénkpiros, majd feketére színeződő húsos termései mellett még viaszos bevonatú virágbimbók is díszítik, melyek már ősszel megjelennek a növényen. Talajban nem
Viburnum pragense, a ráncos levelű bangita egy örökzöld cserje. Sötétzöld, csipkés szélű, érdes levelei kissé bókolnak, különösen a hideg beálltával tavaszig ernyedten csüngenek a bokron. Hófehér, illatos virágai nyáron, május - júniusban lapos bogernyőkben nyílnak. A kicsi krémszínű belső termővirágokat nagy, fehér sziromszerű meddő virágok veszik körül. Élénkpiros, majd feketére színeződő húsos termései mellett még viaszos bevonatú virágbimbók is díszítik, melyek már ősszel megjelennek a növényen. Talaj
Lassú növekedésű, kb. 2,5-4 méteres magasságot elérő, örökzöld díszcserje. Lombozatát nagy, ovális, erősen erezett, bőrszerű, fényes, sötétzöld levelek alkotják, melyek a kihajtáskor vöröses árnyalatúak. Május-júniusban bontja hófehér virágait, melyekből kék bogyók fejlődnek. Napos vagy félárnyékos helyet és jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, nedves, savanyú talajt kedvel. Felhasználható szoliterként, cserjecsoportokban, sövénynek, háttérnövényként.
A Viburnum opulus roseum, a labdarózsa a bangita félék legismertebb tagja, a kertekben régen kedvelt virágos, felálló ágrendszerű, oldalágai bókoló, 3-4 m-es, látványos díszcserje. 5-10 cm karéjozott levelei közép zöldek, melyek ősszel pirosra színeződnek. Május-júniusban hozza kezdetben zöldes fehér, majd hófehér, gömb alakú, hógolyóra emlékeztető virágzatát. Virágai sterilek, nem fejlődik belőlük színes bogyótermés, mint a többi bangita félénél, de kárpótlásul lombozata ősszel narancsvörösre színeződik.
A Viburnum plicatum 'Mariesii' - Redős levelű bangita főbb jellemző Habitus: Felfelé törő hajtásrendszerű, széles, terebélyes, lombhullató cserje. Kifejlett magassága 1,5-2,5 méter. Levelei középzöldek, a levélerezet jól kivehető. Az őszi lombszín intenzív vörös színű. Virág: A virágai fehér színűek, csipkeszerűek, laposak, tányérszerű bogernyő virágzatot alkotnak. Májusban és júniusban virágoznak. Termés: A termései piros színű bogyók, amelyek szintén nagy díszítőértékkel rendelkeznek az ős