Kessler a tőle megszokott stílusban tárja elénk a Wotan SS rohamezredének újabb kalandjait. Ami a szerzőt most is leginkább jellemzi, az a harci cselekmények ábrázolásának kíméletlen realitása. A résztvevők által átélt borzalmak, az esetenként embertelenségig fajuló küzdelem, mind-mind arról tanúskodnak, hogy a történet egy háborút megjárt ember tollából született. Persze megint Schulze őrmester és elmaradhatatlan barátja/harcostársa, Matz áll a középpontban. És persze ők azok, akik megint kihúzzák az egy
1942. A Wotan SS Rohamezred pár századát von Dodenburg parancsnoksága alatt átdobják Észak-Afrikába, hogy Rommelnek nyújtsanak segítséget. A Sivatagi Róka, miután egyik brit tábornokot a másik után veri tönkre, úgy érzi, elérkezett a végső leszámolás ideje. Egyrészről a messzemenőkig megbízik kémhálózatában, melynek tagjai az Egyiptom függetlenségéért küzdő, Nasszerhez és Szadathoz hűséges mozgalomból kerülnek ki, másrészről olyan haditervet eszel ki, amely halálos csapdába zárná az angolokat. Persze nem
A háború csak pár napja tört ki, mikor Hanssen kapitány az U-69 fedélzetén behatolt Scapa Flow-ba, a Brit Honi Flotta bázisára. Feladata nem a pusztítás, csak a felderítés volt. Dönitz, a német tengeralattjáró hadosztály parancsnoka ugyanis azt vette a fejébe, hogy megsemmisítő csapást mér az angol hajóhadra, mégpedig saját kikötőjében. Az U-69 tehát ezért merészkedett ilyen veszélyes vizekre. A sikeres küldetést követően a németek azonnal hazaindultak, de rájuk talált a Hardy nevű angol romboló. Az U-69
A Wotan katasztrofális veszteségeket szenvedett el az Ardennekben. Az alig maroknyi túlélőt Schulze törzsőrmester vezetésével átcsoportosítják Magyarországra, ahol csatlakoznak az SS Európa Ezredhez. Ez egy viszonylag frissen felállított, nemzetközi alakulat, melyet pár önkéntes, veterán SS – Európa minden tájáról (svéd, dán, holland, francia) – és több tucat tizenhét éves zöldfülű újonc alkot. Ez a vegyes, harci értékét tekintve koránt sem száz százalékos ezred kapja feladatul, hogy télvíz idején vágjana
Kaukázus, 1942. A Szovjetunió ellen megtorpant német támadásnak új lendületet kell vennie. Erre talán a legjobb módszernek az Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag bevetése tűnik Hitler számára. Az egység feladata, hogy meghódítsa a hegység legmagasabb pontját, az Elbruszt. Azonban a csúcs a frontvonal szovjet oldala mögött fekszik, így „hőseink” kénytelenek keresztülmeneteli a partizánok és ellenséges hegyi törzsek lakta vidéken. Csakhogy Stürmer ezredest, az Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag parancsnoká
Immáron a harmadik, az Első SS Stuka Századról szóló kötetet tarthatja kezében az olvasó. Mégis ez a harmadik az első. A magyar kiadó – akárcsak a Wotan SS esetén –, most sem időrendben tárja elénk a repülős egység történetét. Ez lehet, hogy egy kicsit (vagy nagyon) zavaró; én már csak veszek egy nagy levegőt és sóhajtok a dolog miatt... 1940-ben járunk Németországban, a francia határ mellett. A spanyol polgárháború veterán repülős lövészeiből és a német arisztokrácia frissen kiképzett pilótáiból Himmler
A helyszín továbbra is a Szovjetunió, ahol még mindig tart a dermesztő tél. A Wotan vert seregként folytatja visszavonulását, azonban ismét problémák merülnek fel: Schulze és Matz, mintegy húsz társukkal egyetemben, beszorulnak a Vörös Hadsereg gyűrűjébe, parancsnokuk pedig a kisujját sem mozdítja a kiszabadításukért. Egyedül Von Dodenburg próbálkozik kedvenc katonái megmentésével. Persze az ügy nem olyan egyszerű, mint azt Von Dodenburg gondolja. Felettese elég goromba módon rendre is utasítja, hogy feje
Nehéz helyzetben van a német hadsereg. A Sztálingrádnál elszenvedett vereség óta egyre csak hátrálni kényszerülnek az anyaország felé, a Vörös Hadsereg pedig feltartóztathatatlan armadaként lohol a nyomukban. Az Első SS Stuka-ezred folyamatosan bevetésen van; feladatuk az előretörő szovjet páncélos ékek felmorzsolása, azonban az oroszok tanultak az eddigi hibáikból és felkészülten várják az ég felől érkező támadásokat. Ráadásul a vörös légierő új vadászrepülőgépei minden tekintetben felülmúlják az ellenfe
Igen bizakodóan álltam neki ennek a Leo Kessler könyvnek, az Otto Stahl történetét indító Otto „háborúja” után. Egyrészről nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan gördíti tovább a szerző ennek a léha emberi lénynek a történetét; másrészről, mivel az Otto-történet egy „kvázi” civilről szól, teljesen már miliőt ismerünk meg benne, mint a „katonás” történetek során. És ez – valljuk be férfiasan – a sok SS, tengeralattjáró, Stuka és hegyivadász után igencsak üdítőleg és felvillanyozólag hat. Rám legalábbis így ha
Megvallom őszintén, „enyhén” meglepődtem ezen a Leo Kessler könyvön. Eleddig hozzászoktam, hogy – ha kitalált formában is – olykor nyomasztó, súlyos háborús hangulatot árasztanak könyvei, vagy a háború elején játszódókban a későbbiek folyamán talminak bizonyosuló hurráoptimizmus figyelhető meg. Ezekhez képest gyökeresen más lett az Otto „háborúja”, amely leginkább a paródia, komédia, tragikomédia vagy abszurd fricska jelzőkkel illethető. Svejk, Pitkin, Nem kell mindig kaviár. Remélem ismerősen cseng ezen
Lehet, hogy kicsit elcsépeltnek hangzik, de nekem pedig lassan a mániámmá válik, ha Kesslerről van szó, hogy ha egy folytatásos történetet olvasok, akkor szeretem időrendi sorrendben tenni. Az eddigi két Otto Stahl könyv esetén ez így is volt, most azonban ugrunk egy hatalmasat az időben, és mindjárt 1944 végén landolunk. Ekkor került sor ugyanis a németek ardenneki offenzívájára... Azt ugye már A Halál ötven órája óta tudjuk, hogy a németek több tucat egységet „dobtak át” a fronton diverziós feladatokka
Az eddigi Kessler-regényekhez képest a Kísértet Hadosztálynak nem igazán lehet megnevezni a főszereplőjét. Több lehetőség is felbukkan, de a szerző senkinek és/vagy semminek nem szentel kitüntetett figyelmet. A történet Erwin Johannes Eugen Rommel tábornok és hadserege Franciaország elleni hadjáratát regéli el az olvasónak. De a tábornok csak néha-néha bukkan fel, az adott szituáción kívül semmit nem tudunk meg róla, nincsenek belső monológok, nem elemezgetik a többiek a személyét. Hasonló a helyzet a 404
Leo Kessler – írói álnév; igazi neve Charles Whiting, aki a II. világháború végén haditudósítóként végigjárta Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Németországot. A fronton megélt tapasztalatait írta meg lélegzetelállítóan izgalmas háborús regényeiben.
A lassan több, mint fél éve húzódó állóháborúban valami eredményt kell felmutatnia a szövetségeseknek, különben ítéletnapig rostokolhatnak a belga-német határon. A Siegfried-vonal ellen indított támadásaik rendre kudarcba fulladtak. Hitler már hónapok óta gyűjtögeti az erőit egy végső, mindent elsöprő erejű ellentámadás megindítására. Amikor ez Eisenhower tudomására jut, halálos csapdát állít a németeknek. Az, hogy ez több ezer amerikai katona életébe kerül majd, sem tántorítja el szándékától, hiszen ha g
Az angol gyarmati hadsereg 1942-re minden délkelet-ázsiai területét kénytelen volt feladni és egészen az indiai határig visszavonulni az őt kergető a japán császári haderő elől. Mindez csak olaj volt a tűzre az India függetlenségéért küzdő erőknek, akik a felszabadítóikat látták a japánokban. Azonban nem mindenki gondolta úgy, hogy a Gandhi féle passzív ellenállást kell követni és a fegyveres harc kirobbantása mellett kardoskodtak. Mindehhez azonban biztosnak kellett lenniük abban, hogy Japán és a náci Né