1941. nyarán Roosevelt egyik titkárát Churchillhez küldi, hogy tájékozódjon az angliai helyzetről, és a további segítségnyújtás lehetőségéről. A tárgyalás végeredményeképpen az angol miniszterelnök elhatározza, hogy személyesen találkozik az USA elnökével. Mivel Angliát továbbra is rendületlenül támadják a Luftwaffe gépei és Dönitz (a német tengeralattjáró flotta parancsnoka) tengeralattjárói sorra süllyesztik el a szigetországba igyekvő hajókat, meglehetősen veszélyes vállalkozás ez Churchill részéről. R
1940-ben, Dunkerque-nél az angol és francia csapatokat a németek beleszorították a Csatornába. A szövetségesek mindent elkövettek, hogy mentsék a menthetőt, megpróbálták a lehető legtöbb katonát kimenteni a kontinensről. A behajózott egységek között voltak az Elnyűhetetlenek is, akik így szerencsésen hazaérhettek. Karl, Ami és Polack a német hadseregben a negyedik gránátosoknál szolgálnak. Amióta a szövetségeseket kikergették Franciaországból, nem sok dolguk akadt. Konyhaszolgálatra osztották őket, így sz
Még tart a háború, amikor német foglyok végtelen oszlopa halálra vártan vánszorog az amerikai őrök felügyelete alatt a hadifogolytáborok egyike felé. Köztük találjuk a súlyosan sebesült Kuno von Dodenburg ezredest, a Wotan SS rohamezred parancsnokát is. Az ezredes már tudja, hogy vagy az egyre sürgetőbb orvosi ellátás hiánya vagy a szövetségesek bíróságának ítélete miatt, de számára nem csak a háborúnak, de az életnek is vége. Ettől függetlenül ő az, aki még tartja a lelket a többi fogolyban és nem engedi
A Harmadik Birodalom 1941 őszére szinte egész Európa urának mondhatta magát. Hitler – hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon a „vörös fenyegetéssel” – parancsot adott a Moszkva elleni támadás megindítására. A város bevételétől nem kevesebbet várt, mint a szovjet kapitulációt. Ennek fényében a Wotan SS Rohamezred ismét parancsot kap, hogy muszkaföldre látogasson és tevékenyen kivegye részét a harcokból. Geier, az ezred parancsnoka azt tervezi, hogy a Wotan lesz az első német egység, amely beteszi a lábát
Három nem túl szerencsés sorsú katona életét követhetjük nyomon Leo Kessler művében. Karl, akinek az apja mindig is a szocdemekkel szimpatizált és ezért a Gestapo koncentrációs táborba zárta, egyszerű tetőfedő. Polack félig lengyel származású földműves. Ami, hasonlóan Polackhoz félnémet - az apja amerikai, az anyja német. Nem túl bíztató jövő vár rájuk a háború kitörése után Hitler Németországában. Hogy megelőzzék és elkerüljék a vegzálásokat, mindannyian önként jelentkeznek a Wehrmachtba, ahol aztán jól
Egyikük ugyanis Peter von Kranz báró, a Kozák Hadművelet kitervelője, akinek sikerült Himmler SS Reichsführer hallgatólagos beleegyezését is megnyerni képtelen ötletéhez: a Német Hadsereg kaukázusi el?renyomulásához vegyék igénybe a doni kozákok segítségét! S vajon sikerül-e kiszabadítaniuk a lágerb?l a kozák tábornokot, s megnyerniük, hogy kozákjaival hadba bocsátkozzon a németek oldalán? „A szlávok arra vannak, hogy nekünk dolgozzanak. Ha már nem kellenek, pusztulhatnak… Mi németek fels?bbrendűek vagyun
Leo Kessler – írói álnév; igazi neve Charles Whiting, aki a II. világháború végén haditudósítóként végigjárta Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Németországot. A fronton megélt tapasztalatait írta meg lélegzetelállítóan izgalmas háborús regényeiben.
1945. tavaszán, amikor a Führer szétvert hadai minden fronton fejvesztett visszavonulásban voltak, a kozákság számára nem létezett megadás, hiszen a kapituláció, mindannyiuk számára egyet jelentett volna Sztálin bosszújával, azaz a halállal. Ezért aztán, bár a németek visszavonulóban voltak, Alexej Bogdán mégis támadásba vezette orosz elit gárdáját.
A német hadsereg negyedik Gránátos Hadosztályának alakulatai 500 kilométeres távolságra vannak a német frontvonaltól. Ezért a visszavonulás lenne a kézenfekvő megoldás, ám e helyett további előretörésre kapnak parancsot, hogy felmentsék a „Vashadosztály” végsőkig kimerült, leharcolt maradványait…