A természet mitikus erejű ábrázolása ősi emócióink intenzív átélését szolgálja Per Petterson prózájában. A világhírű norvég írót csak a mélyben kavargó indulatok és éles érzelmek érdeklik: a szerelem, a féltékenység, a barátság, az árulás. A Lótolvajok páratlan sikerének kulcsa, hogy a regény egyesíti magában a kortárs norvég irodalom három fontos tematikai elemét: a háború (a német megszállás), a család (a család felbomlása) és a kívülálló, magányos férfi visszatérő motívumát. Olvassák a Lótolvajokat!
A sziget dióhéjba zárt kozmosz, ahol a csillagok a hó alatt, a fűben szunnyadnak. A szigetet nem lehet elhagyni. Időről időre mégis mindig megpróbálja valaki… Ingrid Barrøy egész családja – az állatok, a legelők, a remények és az álmok – egy sziget foglya. Apja arról álmodozik, hogy rakpartot épít, ahol majd kiköthetnek a hajók, de a világhoz való közeledésnek ára van. Ingrid anyjának más tervei vannak – még több gyerek egy még kisebb szigeten… A szigetlakók élete kemény: a szemétben turkálva vagy a
A Doppler az életközepi válság regénye, a férfilélek mélyén lázadozó kisfiú diadala a felnőtt világgal szemben. Felolvassa: Rudolf Péter színművész. A Doppler a civilizációkritika regénye is, és bár nem mond újat a fogyasztói társadalom infantilizmusáról, szelíd naivitása mégis arra késztet, hogy újragondoljuk a közhelyek sorába száműzött örök kérdéseket. Erlend Loe a magyar olvasók körében is méltán népszerű Doppler-trilógia első kötetében a szabadság kereséséről, a határok feszegetésről, sőt azok
Egy család a lányuk konfirmálására készül. A távoli rokonok és a rengeteg étel, ital azonban csak a díszlet a kibontakozó személyes drámákhoz. A családját elhagyni készülő apa, egy ön azonosságát éppen elvesztő nővér, a családban a szerepét kereső idős nagyapa vagy a barátnője ghostingolása miatt egyre jobban frusztrálódó kamasz lány: mindenki a saját problémájával van elfoglalva. Ahogy telik az idő, a családi ünnep légköre egyre feszültebbé és egyre kínosabbá válik… Marie Aubert új regényé
Egy téli éjszakán egy tizenhat éves lány bolyong elveszve Párizs utcáin. Zsebében egy cetlin a harmincéves fotós, A. címe. A lány még nem tudja, hogy ami ezen az éjjelen történik majd, gyökeresen meg fogja változtatni az életét… „Azáltal, hogy megírom mindazt, ami történt, azáltal, hogy elmesélem a történetet, az igazsághoz olyan hűen, amennyire csak tőlem telik, megpróbálom egyetlen testté összeforrasztani őket kettőjüket – a nőt 2021-ből és a lányt 1983-ból.” – Linn Ulmann regényének elbeszélője k
1946 van, a lánya tíz hónapos, és Ingrid Barroy útnak indul az immár békés Norvégián keresztül, hogy megtalálja a gyermeke apját. A Rigel szeme az elsüllyesztett hajón meghalt orosz hadifoglyok fekete tekintetéről, az emlékezésről, a bűntudatról és a reményről szól és egy népről közvetlenül a háború után. A háború után, ami tett valamit az emberekkel. Ahogyan tett a béke is. Valamit tett az emlékekkel. És tett valamit Ingrid világával, amiben már semmi nem lesz olyan, mint volt. Ingrid Barroy története
Beleolvasok A Kegyelem megrázó története antik mintára épül: a két főhős szenvedélyesen szereti egymást, jól tudván, hogy a végső búcsú pillanata közeleg. A házaspár egyezséget köt. Mai megígéri súlyosan beteg férjének, hogy átsegíti a halálba, ha majd eljön az idő. Ám ahogy közeleg a vég, Johan meginog elhatározásában. Amint az élet és a halál közötti határvonal elhalványul, a szerelmespárt cserbenhagyják a szavak. Ki dönti el, mikor van itt az idő? Johan vagy a szerető hitves, Mai? A halál valóban m
Beleolvasok A magyar olvasók körében is népszerű norvég írónő, Linn Skåber érzékeny a generációkat foglalkoztató problémákra. A szívem egy bezárt bódé című kötetében a kamaszok világában mártózhattunk meg, a Ma négykézláb akarok járni címűben pedig a felnőttkor, a középgeneráció kaleidoszkópját mutatja meg. Linn ezúttal az idősebb nemzedék örömeit, bánatait, ünnep- és hétköznapjait kívánja láttatni és éreztetni az olvasókkal. Interjúkat készített, megfigyelt, átölelt és írt. A szövegeket melegség, hum
Egy túlhajszolt apa megüti a lányát, és arra kéri, ne beszéljen róla senkinek. Egy tizenhat éves lány besurran valakinek a házába. Egy fiatal nő testén zúzódások vannak, és nem tudja eldönteni, hogy ez jó-e neki, vagy sem. Egy férfi a feleségével Dél-Amerikába utazik, hogy örökbe fogadjon egy kisfiút, de legszívesebben az árvaházban lakó egyik kislányt vinné haza, aki azonban túl idős az adoptáláshoz. Marie Aubert novelláskötetének történetei olyan emberekről szólnak, akik kitörni készülnek: barátság
Andreas Doppler mintaszerű életet élő, norvég családapa: felesége csodás asszony, gyerekei nagyszerűek, jövedelme stabil, a háza szép nagy. Más szóval a tökéletesség már-már elviselhetetlen méreteket ölt, megágyazva egy klasszikus, skandináv bekattanásnak. Irigykedve nézzük, ahogy lerázza társadalmi béklyóit, és a természet hívó szavát követve az Oslo fölötti erdőségekbe költözik, totemoszlopot farag, és mély barátságot köt egy széplelkű jávorszarvassal. A Doppler az életközepi válság regénye, a férfil
„Szóval azt hitted, hogy már felnőtt vagy? Adj nekem pár percet, és elbeszélgethetünk róla.” Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy mentesülünk a fiatalkori káosztól, és megállunk a saját lábunkon. De vajon tudjuk-e, kik vagyunk valójában, és sikerül-e megőriznünk az élet iránti örömünket és kíváncsiságunkat? Linn Skåber saját és mások élményeit használta fel arra, hogy fiktív monológokat, rövid történeteket írjon, amelyekben az élet e jelentős szakaszáról próbál mondani valamit. Ír ráncokról és edzéshiszt
Ida sikeres építész, egyedül él, és rendszerint nős férfiakkal keveredik inkább rövidebb mint hosszabb kalandokba. Egyre jobban aggasztja, hogy szingli, és hogy elszalasztja az anyává válás lehetőségét. Amikor betölti a negyvenet, úgy dönt, lefagyasztatja a petesejtjeit arra az esetre, ha találkozik majd a megfelelő társsal. A nagy elhatározást a tengerparti nyaralóban akarja bejelenteni a családtagjainak, ahol összegyűlnek, hogy megünnepeljék az anyja hatvanötödik születésnapját. Azonban Marthe, a húga m
Ingrid Barrøy teljesen egyedül él a családnevét viselő észak-norvég szigeten. Szerettei vagy meghaltak, vagy szétszéledtek a szárazföldön. Ő mégis visszavágyott Barrøyára. Háború van, Norvégiát elfoglalták a németek. Telnek az évek. Egy nap emberi testet sodor partra a víz, és aztán mindennap újabbakat. Ingrid még nem tudja, hogy az egyikük él… Roy Jacobsen trilógiájának második részében A láthatatlanok történetét folytatja, természet és ember viszonya után ezúttal az emberi kapcsolatokat és az érzelme
Arvid Jansen úgy kapaszkodik az ismerős dolgokba, mint akinek az élete múlik rajta. Felkeresi régi kedvenc helyeit, leissza magát, nőket szed fel, vagy csak úgy beül a Mazdájába, és keresztül-kasul bejárja a várost, olykor pedig ott is alszik a kocsiban. Egy év telt el azóta, hogy a felesége, Turid elhagyta, és vitte magával mindhárom lányukat is. Arvid úgy érzi, hogy egyedül legidősebb lánya, Vigdis látja őt színről színre, és éppen ezért tartja is tőle a három lépés távolságot. Pedig talán éppen ő az, a
„Henry néha kivonul az előszobába, a tükör elé áll, végignéz magán, és arra gondol, hogy a szegénység miatt lett ennyire abnormálisan alacsony. Időnként az anyja a füle hallatára azt magyarázza egy barátnőnek vagy egy kereskedőnek, hogy Henry csupán lassan fejlődik, majd még be fogja hozni a lemaradást, és ezek a szavak reménnyel töltik el, ám nem válnak valóra.” A háború után néhány évvel egy fiatal házaspár beköltözik a korábban a leghírhedtebb norvég nácinak, Henry Rinnannak és bandájának otthont ad