A kiváló személyiségek teljesítménye többféle módon szemlélhető. Az egyik ezek közül, amikor egyéni fejlődésük, az őket befolyásoló történelmi, illetve a nehezen meghatározható kollektív hatások – más szóval a korszellem – fényében nézzük őket. Jung figyelme mindenekelőtt a korszellemet kompenzáló vagy abból fakadó nagy kulturális mozgalmak – kiváltképpen az alkímia –, valamint az egymástól oly különböző területeken, mint a medicina, a pszichoanalízis, az orientalisztika, a képzőművészetek és az irodalom,
Az életműsorozat két kötetben megjelenő 18. részét olyan írások – előadások, előszavak, könyvismertetések, újságcikkek – alkotják, amelyek különböző időpontokban és alkalmakkor jelentek meg. Ezek eddig még német nyelven is csak nehezen voltak hozzáférhetők, noha szerves részét képezik Jung életművének: olyan, a pszichológiával érintkező témákat tárgyalnak, melyekkel a szerző tudományos alapossággal is foglalkozott, így például a gyakorlati pszichiátria mellett az okkultizmus és a spiritizmus kérdéskörét.
Az életműsorozat jelen kötetében – két hosszabb esszé mellett – a szerző rövidebb terjedelmű tanulmányai szerepelnek, köztük olyan jelentős és sokat vitatott írásai, mint A tudattalanról, a Wotan és A katasztrófa után. A tanulmányok az egyes embernek a társadalomhoz fűződő kapcsolatát, illetve az ebből fakadó pszichológiai problémákat tárgyalják. „C. G. Jung 1918-ban A tudattalanról címmel tette közzé a jelen gyűjteményes kötet alaphangját megadó cikkét. Ebben azt a meggyőző elméletét vázolja föl, hogy a