A neves izraeli író regénye lebilincselő meditáció a háborúról, a barátságról, a szerelemről és a családról. Ora asszony, épp amikor Ofer fia leszerelését ünnepelhetné, rádöbben, hogy élete összeomlott – Ofer ugyanis önként visszamegy a frontra, hogy részt vegyen egy nagyszabású katonai hadműveletben. A nemrég elvált Ora képtelen otthon ülni és várni, mikor kopogtatnak be hozzá a tragikus hírrel, ezért elhatározza, hogy elrejtőzik a galileai hegyekben. Útitársnak rég elidegenedett barátját és volt szer
A túlontúl komoly és félénk tizenhat éves Aszaf élete legrosszabb nyarát éli. Nővére eltűnt, ő maga pedig barát nélkül maradt. Rosszul fizetett nyári munkával üti el a nappalokat a jeruzsálemi városházán, esténként egyedül van, tévét bámul és az interneten játszik. Egyik reggel fura, már-már abszurd „küldetéssel” bízzák rá: meg kell találnia egy kóborló sárga labrador gazdáját. Közben a város túlsó oldalán a szintén magányos, viharos lelkű, tehetséges énekes lány, Tamar, ugyanolyan reménytelen feladatot v
Megrázó és lélegzetelállító olvasmány! Egy kisvárosi comedy-klubban vagyunk. A közönség izgatottan várja az esti programot. Ahelyett azonban, hogy egy vicces műsort látnának, az előadás szétesik, a a komikus pedig a szemük láttára omlik össze. A közönség nyugodtan felkelhetne, és otthagyhatná a művészt, vagy kifütyülhetné, ha nem lenne kíváncsi a férfi személyes tragédiájára. Dovalé, a lenyűgöző, kiszámíthatatlan és egyben taszító veterán stand-up komikus, felfedi fájdalmát, mely évtizedek óta marja a
„Tuvja Bruk a nagyapám volt, Vera pedig a nagyanyám. Rafael, Rafi, R. az apám volt, ezt már tudjuk. És Nina… De hát Nina nincs a képen. Ez egy ilyen család.” – írja Gili a jegyzetfüzetébe. Vera kilencvenedik születésnapjára azonban Nina visszatér a kibucba, ahol anyja euforikus örömmel, lánya, Gili dühösen és Rafi nem szűnő rajongással fogadja. Ezúttal, úgy tűnik, Nina nem akar elmenekülni: sürgősen tudnia kell, mi történt életének első éveiben. Azt akarja, hogy az anyja mondja el neki, mi történt, amikor
„Szüntelenül azon kell igyekeznünk, hogy egyszerre legyünk Athén és Spárta. És egyáltalán nem tudhatjuk: élhetünk-e valaha is normális, szabad, stabil, biztonságos életet. Fenyegetettség és aggódás nélkül. Lehetünk-e valaha is otthon.” „Úgy tűnik, meg kell járnunk a poklot, hogy eljussunk odáig, ahonnan kivételesen derült időben legalább a mennyország távoli peremét látni.” David Grossman évek óta kommentálja az izraeli és palesztin helyzetet nemzetközi magazinokban (The Guardian, Frankfurter Allgemei