Wirth Imre

Ő volt a rejtélyes állat

Ő volt a rejtélyes állat

Sokféle hangütés, finom rájátszások, formai megoldások jellemzik Wirth Imre friss líráját, emblematikus verseket ír újra (például Adytól a Kocsi-út az éjszakában-t), érzékenyen jelezve az időbeliség eltörölhetetlen jelenlétét is. Nem idegen a költőtől a veszteségekből fakadó líraiság, miközben jelen kötetében is imitációk, utalások képeznek távolságot, így nem is lehet markánsan körülhatárolni a beszélőt. „Apa-versei” ezt a megfoghatatlanságot odáig fokozzák, hogy bár szinte intentio recta direkt beszéd

megvesz
Úgy járkálsz, mintha lenne otthon

Úgy járkálsz, mintha lenne otthon

Wirth Imre verseinek beszélője emlékei között keresgél: egy éjszaka kínlódásainak, egy kórházi tartózkodásnak, a lánya felnövésének és a szerelem mulandóságának érzeteit rögzíti. Wirth Imre új kötetében egészen közel megy a fájdalomhoz és a szenvedésben felsejlő szépséghez: a sötét, kétségbeesett pillanatok mikrotörténéseiben megmutatkozó transzcendenst láttatja. Finom hang párosul kíméletlen őszinteséggel. A sérülékenység felvállasának ereje hatja át e szívbe markoló, megrendítő szövegeket. 

megvesz
Lementem egy üveg borért Hajnóczynak

Lementem egy üveg borért Hajnóczynak

Minden a gyerekkor avarillatú kertjéből, ebből a talpalatnyi földből nőtt és nő ki – és ide is tér vissza. A versek beszélője már-már mániákusan emlékezik és emlékezni akar, jelenét is mintha múltként élné: „rezzenéstelen víztükör viszi / az időt, még mindig ugyanoda”. Fel-felsejlik egy-egy semmiség vagy éppen majdnem-tragédia. Családi viszonyok, betegségek. Félelem, magány. És néha pillanatokra a szerelem. Az örök múlt időt mély melankólia és olykor halálvágy hatja át, miközben minden szó az életbe kapas

megvesz