Ön-zene (Scolar Versek)

Ön-zene (Scolar Versek)

Bajnai Nóra Katalin kötetében nincs semmi kimódoltság, mentes a kiszámíthatóságtól, a költő saját életét, gondolat- és érzelemvilágát egy szabadon kezelt formavilág segítségével gyúrja (édesgeti, csábítja) verssé. A karakterisztikus versbeszéd magától értetődően teremti meg és képezi a költészet lehetőségét, mert látásmódja és észjárása költői: kulcsot fő témája az én, az egy-személy mérlegre tétele, értékelése ad hozzá. A legifjabb költőnemzedék ígéretes tehetségének első kötete minden bizonnyal felkelti a költészet szerelmeseinek érdeklődését. A könyv a Scolar Versek-sorozat ötödik köteteként jelenik meg, Mohai V. Lajos irodalmár válogatásában, szerkesztésében.

Részlet Mohai V. Lajos utószavából:

EGY FIATAL HANG, SZABADON
Máris bő merítésű, költőileg megmunkálandó életanyaggal és nem csupán erős, olykor sodró élményi háttérrel lép elénk Bajnai Nóra Katalin, pedig az ifjú költőnő mindössze húszas éveinek elején jár. Debütáló kötetének van egy poétikailag szembeötlő, már indulása pillanatában egyénítő – és némileg rendhagyó vonása: ez pedig az, hogy a megmunkálandó életanyag költői öltözetére, mindenekelőtt a hosszú – saját logikáját születése közben érlel és versfogásait kiérlelő – szabadversben talál rá. Hosszú verset, kiváltképp szabad asszociációkat görgető formában tapasztalt mesterektől szokás olvasni. Most egy induló, lírikusi pályát választó fiatal nő esetében kivétel történik, ez pedig önmagában fölkeltheti az érdeklődést a szerző tehetsége iránt. Egy másik megközelítést úgy gondolok elképzelhetőnek Bajnai Katalin Nóra verseihez, hogy bennük a költő szabadon, tehát kötöttségek és idegen abroncsok, szerepbeidegzettségek, jól-rosszul követett és eltanult sémák nélkül mondja el versélményeit.

megvesz
Adjon hozzá egy minősítést
A látvány / Kommentárok meg nem írt versekhez

A látvány / Kommentárok meg nem írt versekhez

​Nem versek, és mégis versek. De mi van mögöttük? Fenyvesi Orsolya rendhagyó kötete nemcsak annak megmutatására tesz kísérletet, hogy hogyan születik a vers, hanem a banalitásig hatoló őszinteség létjogosultságát is kutatja. A legapróbb rezdülések szintjén zajló drámákat tárja az olvasó elé, aki végtelennek tűnő gondolatspirálokon száguldva az őrületig, vagy csendes elmélkedés közben bábáskodik a szavak teremtésénél, és társszerzővé lép elő.

megvesz
Átkiáltani az őszbe

Átkiáltani az őszbe

Hartay Csaba térképet rajzol a belső évszakokhoz. Az emlékekhez. A versek beszélője az idő fogságában vergődik: egyik évszakból a másikba vetődik, a megnyugvás csupán pillanatokra jön el. Zaklatott és szép körforgás. Az ismétlődés idegensége. Mint ugyanabban a tájban találkozni másik önmagunkkal – a fiatalabbal, az idősebbel. Aki beszél, az identitását keresi, a folytonosságot: „Testem avar, ereim alkonyi égre meredő ágak.” Negyvenévesen hol visszanéz, hol előrenéz, menekül a megérkezés elől. A kötetben,

megvesz
Az angyalok nem sírnak

Az angyalok nem sírnak

Az angyalok nem sírnak kíméletlenül őszinte kötet. A versek beszélője szinte élve boncolja önmagát, vállalva a kiszolgáltatottság terhét és bevallva a szeretet iránti hiábavaló vágyakozást. A tönkrement kapcsolatok emlékeit fésüli át, bolyong a kiismerhetetlen érzelmek erdejében, felidéz, s tanácstalanul keresi a válaszokat: miért bomlik meg minden. Minden érzékszervünkkel érezzük a páros magány felé sodródó viszonyok megoldhatatlanságát, vagy a felfoszlott szövetű családi kötelékek lenyomatát. Félelem, m

megvesz
#folyamatosjelen

#folyamatosjelen

Bokor Krisztián verseiben elénk tárul az ifjúság krónikája. Egy fiatal herceg elhagyja a családi kastély védelmét, és találkozik az öregséggel, a betegséggel és a halállal – egyszóval megismerkedik a szenvedéssel. A gyerekkor ragyogása már múlté, a túlvilág fényei még csak fátyol mögül derengenek. A szürkület utolsó pillanata ez, mielőtt estébe fordulna át, egyúttal a leszálló sötétség utolsó pillanata is, mielőtt kigyúlnának az utcai lámpák. És az olvasóban is – ha végigbolyong a versek ösvényén – életre

megvesz
Sókirályság

Sókirályság

Ayhan Gökhan verseskötete az erőszak, a gyerekeket ért bántalmazások témáját járja körül. A versek a léthelyzetté emelt kiszolgáltatottság mentén keresik a lehetséges választ, a lehetséges magyarázatot az erőszak természetére. Arra kérdeznek rá, mit tehetünk akkor, amikor a szenvedés olyan általános, mint maga a létezés, amikor a szenvedés maga a létezés. A kötet a férfi-nő viszony nehézségeivel, konfliktusaival is foglalkozik, illetve az embert érő erőszak mellett a teremtett világot érő erőszakkal is.

megvesz
Jaj-kiállítás

Jaj-kiállítás

A Scolar Versek-sorozatban megjelent Feltételes megálló (Scolar Kiadó, 2009) és az Úgy nincs, ahogy van (Scolar Kiadó, 2010) című Tandori-kötetek után a Jaj-kiállítással folytatjuk a kortárs magyar irodalom emblematikus alakjának, Tandori Dezsőnek életműsorozatát. Jaj-kiállítás – mint a cím is jelzi, Tandori kötete kiállításra hívogat. A színes, album jellegű könyvet lapozgatva furcsa sétát tehetünk a Tandori-világot benépesítő alakok, jelképek, angyalok, madarak, Tandoris-graffitik, megfejtésre váró s

megvesz
Levél egy fjord partjáról

Levél egy fjord partjáról

A kert szép, de valami nincs rendben vele. Miféle lények lakják? Lelkünk gyanús hajlamaival barátkozó darazsak. Szatyor mélyén haldokló hal. Egy légy árnyéka az arcunkon. Komor játékok a balladák, a varázsénekek és a modern költészet utalásaival. Finom verses megoldások és a kényelmesen használt szaktudás nyugalma baljós érzékenységünkbe szőve. Meg némi öröm. Kígyó, béka. Zene és építészet. (Horváth Viktor)  

megvesz
Kill you!

Kill you!

Tim átlagos gimnazista, szeret a haverjaival lógni, és az iskolabuszon egy jó fej lánnyal is megismerkedik. Mostanában viszont suli után gyakran azonnal hazamegy, hogy játsszon a számítógépén. Elhanyagolja a barátait, egyre rosszabb a viszonya az anyjával. Hazudozik, lóg az iskolából. Szép lassan a virtuális világ teljesen beszippantja és átveszi az uralmat az élete fölött… Túltoltad a bulizást? Zaklatnak cseten? Kiközösít az osztály? Elhagyott a pasid vagy a csajod? Tök átlagos, ami veled történik, vagy

megvesz
Mintha muszáj lenne

Mintha muszáj lenne

Mind láttunk már – azaz ki ne látott volna – aranyhalat úszkálni egy gömbakváriumban megállíthatatlanul föl-alá. Ismerjük ezt a jellegzetes, alig hasonlítható érzést, amikor eldönthetetlen, a látvány komikuma vagy vigasztalhatatlan szomorúsága erősebb-e. Minél többször olvasom Szendrői Csaba verseit, annál határozottabban alakul a fejemben róluk egy ilyesfajta kép. Mert ezekben a szövegekben a szomorúság is könnyű egy kicsit, és a vicc mindig nehéz. Éjszakák, beszélgetések, lepkék gombostűre szúrva. Modem

megvesz
Célkeresztben

Célkeresztben

„Három hónappal ezelőtt, májusban, egy vasárnap délután, nem sokkal délután öt óra előtt meghaltam” – kezdi a gimnazista Robert a történetét. Minden előzmény nélkül ellene fordul az egész osztály, sőt az egész iskola: érthetetlen megjegyzéseket kap, lépten-nyomon belekötnek, a barátai nem állnak szóba vele. Először rossz viccnek tűnik az egész, de a gyűlölet később sem hagy alább, őrült tempóban növekszik, és teljesen bekebelezi… Túltoltad a bulizást? Zaklatnak cseten? Kiközösít az osztály? Elhagyott a pa

megvesz
Heteró közegben

Heteró közegben

Aki érzékeny, annak van félnivalója. Aki gazdag, annak van vesztenivalója. Olty Péter érzékeny és gazdag költő: tudja, milyen törékeny a nyugalom, milyen hártyavékony a biztonság fala ott, ahol a barátság több, mint egyszerű vonzalom. Versei rézkarc-szerű pontossággal írnak le szokatlan helyzeteket, rejtegetett vagy nagyon is nyilvánvaló érzelmeket. Heteró közegben él (ahogy minden meleg), így meg kell alkudnia a kisebbségi léttel. Cserébe sok olyasmit meglát, amit más nem: még azt is, ha valahol messze f

megvesz
Like-vadász

Like-vadász

Eszméletlen! Alig kell várnia, és már záporoznak is a lájkok meg a szívecskék és a követők. Ezek tényleg mind őrá vannak rákattanva, és ez tök jó érzés. A virtuális élet az igazi élet, legalábbis neki. Mert itt ő is lehet valaki. Hannah-nak kevés barátja van, és gyakran magányos. Bárcsak lehetne egyszer ő is népszerű! Még szerencse, hogy a hétköznapi identitása mellett van egy netes lénye is, akit egy csomóan követnek, és tömegével gyűjti be a lájkokat. Ám amikor könynyelműen feltesz egy enyhén szólva is

megvesz
Amire telik

Amire telik

Az Amire telik szociografikus versei barakkszerű házakból álló munkáslakótelepre, szegregátumba, lepusztult tízemeletesek lakásaiba vagy épp egy élelmiszerbolt kasszája mögé vezetik be olvasójukat. Szűk terekben botorkálunk, orrunkat megcsapja a nedves falak, a dohány, az átázott kabát, az étel szaga – élesedő érzékekkel ott vagyunk a kiszolgáltatottak, a mélyszegénységben élők között. Juhász Tibor fontos munkát végez: szenvtelen hangon írja az együttérzés verseit. Nagy Márton (Helikon.ro) kön

megvesz
Lementem egy üveg borért Hajnóczynak

Lementem egy üveg borért Hajnóczynak

Minden a gyerekkor avarillatú kertjéből, ebből a talpalatnyi földből nőtt és nő ki – és ide is tér vissza. A versek beszélője már-már mániákusan emlékezik és emlékezni akar, jelenét is mintha múltként élné: „rezzenéstelen víztükör viszi / az időt, még mindig ugyanoda”. Fel-felsejlik egy-egy semmiség vagy éppen majdnem-tragédia. Családi viszonyok, betegségek. Félelem, magány. És néha pillanatokra a szerelem. Az örök múlt időt mély melankólia és olykor halálvágy hatja át, miközben minden szó az életbe kapas

megvesz
Mindent tudok rólad

Mindent tudok rólad

Nina maga alatt van. Amióta az exe megjelent azon a bulin, állandóan SMS-eket kap egy ismeretlen telefonszámról. És csomagokat, csupa olyasmivel, amit tuti biztos, hogy nem ő rendelt. Valaki az iskolai internetfiókját is meghekkelte, és ciki dolgokat posztolt az ő nevében. Ha pedig mindez nem lenne elég, még a rendőrség is beállít hozzá. Vajon az exe áll rajta bosszút? Kész szerencse, hogy ott van neki Ben. Az a srác, akivel a buliban ismerkedtek össze. És a legjobb barátnője, Paula. Bennük megbízhat. Vag

megvesz