A kert szép, de valami nincs rendben vele. Miféle lények lakják? Lelkünk gyanús hajlamaival barátkozó darazsak. Szatyor mélyén haldokló hal. Egy légy árnyéka az arcunkon. Komor játékok a balladák, a varázsénekek és a modern költészet utalásaival. Finom verses megoldások és a kényelmesen használt szaktudás nyugalma baljós érzékenységünkbe szőve. Meg némi öröm. Kígyó, béka. Zene és építészet. (Horváth Viktor)
Itt vagyunk, ahol a part szakad. Itt, ahol egy másfél évtizedes történet véget ér, és hirtelen valami új kezdődik el. Nem minden előzmény nélkül, nyilván, mégis váratlan erővel, az eddigi ügymenethez képest brutálisan. Behajózni, kikötni és horgonyt vetni esélytelen: a megérkezés hajótörés az éles sziklaszirteken. Szárazföld a talpunk alatt, lépteink iránya mégis bizonytalan. A szellős ligetből beérünk a sűrűjébe. Ez itt a szembenézés erdeje. Farkasok órája, sejtelmes félhomály a lángoló fehér hold alatt.
Turczi István Babérkoszorú- és Prima Primissima-díjas költő Für Emil grafikusművésszel készített „négykezes” könyve egyszerre érzékeny és blaszfémikus, intim és polgárpukkasztó. A közel ötven vers és a hozzájuk készített ötven grafika izgalmas párbeszédbe lép egymással, az alakok megtörik az olvasás linearitását, és reagálnak a szövegre, illetve további jelentésrétegekkel egészítik ki a sorokat. A kötet felépítése a tágabb kontextusban értelmezhető, szövegek felől a személyesség, a belső elmélyülés fel
Báthori Csaba költészete – erről az utóbbi évtizedben publikált verseskötetei tanúskodnak – a magyar líra Babits-i nyomdokain halad: a szerzőt kezdettől fogva az élet alapkérdései, világi jelenlétünk erkölcsi vonatkozásai és a plasztikus, de nem csupán az ötletességben megrekedt nyelvi formálás lehetőségei izgatták. Világát egyaránt gazdagítja a transzcendentális tartalmak iránti fogékonyság és az érzéki szféra bűvölete, és ha az ember megszokta kristályosan szikár, mégis derűre hajló költői beszédmódját,
Báthori Csaba lírája a magyar és európai költészetnek ahhoz az orfeuszi-ontológiai vonulatához tartozik, amely Vladimír Holan vagy éppen Babits Mihály művészetével fémjelezhető. Új verseskötete egyetlen lombozatos szonettsorozat, amely az emberi lét általános, az embert évtizedeken át foglalkoztató témáit részletezi nagy művészi erővel (többek közt: élet, hivatás, szerelem, eltűnés, személyes változások, árulás, a természet rendje, hitetlenség). A versek valóságos elemei alig-alig jelennek meg a szövegben
Tisza Kata legfrissebb könyvében ismét újat ad: pszichológiai doktori kutatásait, coaching praxisát és saját élete élményeit gyúrja össze. Az eredmény egy rendhagyó terápiás verseskötet, ami műfajt teremt és hiányt pótol. Az emberi életút egyik legkritikusabb csomópontját járja körül: a válást. Alig van ember manapság, akit ne érintene a kérdés, ami ugyanakkor még mindig számos társadalmi tabu árnyékában áll. A szerző bátorsággal, nyitottsággal és érzékeny szakértelemmel nyúl hozzá, a cél pedig az, hogy a
Uri Asaf művészete a kortárs magyar líratörténet egyik különleges oltványa: nem kapcsolódik semmiféle áramlathoz, s boldog mozdulatlansága mintha kívül állna még az időfolyamaton is. Amolyan előd nélküli, mégis ősi beszéd ez, amely megrendítő erejét többek közt azzal alapozza meg, hogy gesztusaiban több ezer esztendős tudat- és tudásanyag párlatait őrzi és ragyogtatja. Uri Asaf gyengéd és mégis rendületlen költő: noha a művész, az ember – úgy tűnik – a senkiföldjén áll, mégis – ez bizonyos – mindenkihez s
Turczi István és Borbély Szilárd szakmai barátsága már több mint másfél évtizede tartott, amikor Turczi megmutatta költőtársának az Üresség című versopusza első, elkészült részletét. A művet Borbély Szilárd Hosszú nap el című, drámai jambusokban írt, 1993-ban megjelent munkája ihlette. A folytatás ma már irodalomtörténet: Borbély 2014 februárjában tragikus körülmények között elhunyt. Az Ürességet végül Turczi két évvel barátja halála után tudta befejezni, az egész könyvet az ő emlékének ajánlva. Idők
A Scolar Versek-sorozatban megjelent Feltételes megálló (Scolar Kiadó, 2009) és az Úgy nincs, ahogy van (Scolar Kiadó, 2010) című Tandori-kötetek után a Jaj-kiállítással folytatjuk a kortárs magyar irodalom emblematikus alakjának, Tandori Dezsőnek életműsorozatát. Jaj-kiállítás – mint a cím is jelzi, Tandori kötete kiállításra hívogat. A színes, album jellegű könyvet lapozgatva furcsa sétát tehetünk a Tandori-világot benépesítő alakok, jelképek, angyalok, madarak, Tandoris-graffitik, megfejtésre váró s
Turczi István legújabb kötetében különleges utazásra invitálja az olvasót: a múlt lezárt ajtóit felfeszegetve elénk tárja azt a tágas szellemi horizontot, ami alkotóként meghatározza az életét és művészetét. A könyv oldalain egyszerre kap helyet személyes történet és történelem, legenda és magánmitológia. Mindebből egyértelműen kiolvasható a szerző hitvallása: a költészet nincs egyedül. Ahogy Tarján Tamás irodalomtörténész írta a költőről: „Ha a szó valódi értelmében mai, ható és hatásos, távlatot teremtő
Bajnai Nóra Katalin kötetében nincs semmi kimódoltság, mentes a kiszámíthatóságtól, a költő saját életét, gondolat- és érzelemvilágát egy szabadon kezelt formavilág segítségével gyúrja (édesgeti, csábítja) verssé. A karakterisztikus versbeszéd magától értetődően teremti meg és képezi a költészet lehetőségét, mert látásmódja és észjárása költői: kulcsot fő témája az én, az egy-személy mérlegre tétele, értékelése ad hozzá. A legifjabb költőnemzedék ígéretes tehetségének első kötete minden bizonnyal felkelti
A gyönyörű kis kötet olyan szerelmes sorokat, versidézeteket tartalmaz, mellyel bármikor örömet szerezhetünk szerelmünknek, vagy felidézhetjük e mindent elsöprő érzelem legszebb pillanatait. A szerelmesek akár ajándékként is adhatják egymásnak Valentin-napra, születésnapra, karácsonyra, vagy csak úgy, érzéseik jelképeként. A gyönyörű verssorok legnagyobb klasszikus költőinktől valók: Petőfi Sándortól Ady Endrén, József Attilán és Karinthy Frigyesen át Radnóti Miklósig. Biztatjuk a párokat: használják a gy
Mind láttunk már – azaz ki ne látott volna – aranyhalat úszkálni egy gömbakváriumban megállíthatatlanul föl-alá. Ismerjük ezt a jellegzetes, alig hasonlítható érzést, amikor eldönthetetlen, a látvány komikuma vagy vigasztalhatatlan szomorúsága erősebb-e. Minél többször olvasom Szendrői Csaba verseit, annál határozottabban alakul a fejemben róluk egy ilyesfajta kép. Mert ezekben a szövegekben a szomorúság is könnyű egy kicsit, és a vicc mindig nehéz. Éjszakák, beszélgetések, lepkék gombostűre szúrva. Modem
Beleolvasok Szendrői Csaba, dalszövegíró, az Elefánt együttes frontembere. Költő. Bizonyíték erre harmadik kötete, amely ízig-vérig költészet. Verseiben sajátos fénytörésben, (ál)naiv iróniával, néhol intelligens humorral beszél az élet abszurditásairól, a versírásról, isten-ember kapcsolatról vagy a halál botrányáról. Egyszóval mindenről, ami lényeges. Nem csak rajongóknak!
Beleolvasok Az idő minden és alig van belőle. Múlását csak az ember számolja. Csak térbe vetítve, átviteleken át ragadhatja meg. Pillanatokra az elillanót. Turczi István verseiben is csak megvillanhat az égalján, s a fájdalomban, mások szavain és a zúzmarás ezüstben, a víztükör és az ég kegyes kékjében, Vas István süllyedő világából kiemelkedő versein, Zelk koppanó botján, Tandori utolsó skiccein, Borbély Szilárd mindenjében és semmijében, a megírt és a megíratlan hallgatásban. Azok arcán és árnyékán, ak