A Viburnum rhytidophyllum - Ráncoslevelű / Örökzöld bangita főbb jellemző
Habitus: Felfelé törő hajtásrendszerű, széles, terebélyes, örökzöld cserje. Kifejlett magassága 3-4 méter. Levelei középzöldek, a levélerezet jól kivehető, a levél ezért ráncosnak tetsző.
Virág: A virágai fehér színűek, illatosak. Május-júniusban nyílnak. A virágkezdemények, bimbók a tél folyamán is díszítik már a bokrot.
Termés: Termést ritkán érlel, más bangiták ritkán porozzák.
Talajigény: Laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag, kiszáradásra nem hajlamos, talaj is ideális a számára.
Fényigény: Kedveli a napos-félárnyékos helyeket. A tűző napot nehezen viseli.
Vízigény: Közepes vízigényű növény, az öntözést meghálálja.
Gondozás: Nem fagyérzékeny, rendkívül ellenálló cserje. A túlnőtt, esetleg elszáradt hajtásokat metsszük le.
Társítás és elhelyezés a kertben: A bangiták testesítik meg a tökéletes szoliter növényeket, hiszen nagytermetűek, levelükkel is díszítenek és virágzásuk is hosszú. A ráncoslevelű bangita nagy előnye, hogy örökzöld, így cserje összeállításaink állandó eleme lehet.
Kifejlett méretéből adódóan határolóként, nyíratlan sövényként is telepíthetjük. Társítása során örökzöld és lombhullató fák egyaránt jó társnövényei, így akár vegyes összeállításokat is létrehozhatunk a felhasználásával.
Jól illenek mellé a kékes lombú örökzöldek, így például az ’Iseli Fastigiata’ oszlopos ezüstfenyő, de a zöld lombú ’Umbraculifera’ kerekded koronájú vöröskérgű japán erdeifenyőt is elhelyezhetjük mellé.
Ha az örökzöldeket lombhullatóra cserélnénk, akkor válasszuk a ’Hollywood’ nagyvirágú vérszilvát, melynek bordó lombja látványos kontrasztot ad a bangitával.
Az előtérbe telepítsünk különböző méretű cserjéket, így a narancsos vesszőjű ’Midwinter Fire’ somot, a sötétkék virágú, augusztus-szeptemberben virágzó ’Kew Blue’ kékszakállt és a kerekded megjelenésű, középmagas ’Fire Power’ japán szentfát.
Társításra javasolt növényfajták:
Picea pungens 'Iseli Fastigiata' – Oszlopos ezüstfenyő
Pinus densiflora 'Umbraculifera' – Törpe vöröskérgű japán erdeifenyő
Prunus cerasifera 'Hollywood' - Nagyvirágú vérszilva
Cornus sanguinea 'Midwinter Fire' – Veresgyűrű som (narancssárga vesszőjű)
Caryopteris clandonensis 'Kew Blue' - Sötétkék virágú kékszakáll
Nandina domestica 'Fire Power' - Japán szentfa
Fontos tudni:
Kifejlett magasság: 3-4 m
Kifejlett szélesség: 2,5-3 m
Ültetési tőtáv:2-3 m
Virágzási idő: Május - Június
Vízigény: Közepes vízigényű
Fényigény: Közepes
Lombhullató: Nem
Méhlegelő: Nem
Felhasználási terület: vidéki kert, szoliter, nyíratlan sövény, természetközeli kert
Védett tartalom
Viburnum a ráncos örökzöld bangita egy örökzöld cserje. Sötétzöld, csipkés szélű, érdes levelei kissé bókolnak, különösen a hideg beálltával tavaszig ernyedten csüngenek a bokron. Hófehér, illatos virágai nyáron, május - júniusban lapos bogernyőkben nyílnak. A kicsi krémszínű belső termővirágokat nagy, fehér sziromszerű meddő virágok veszik körül. Élénkpiros, majd feketére színeződő húsos termései mellett még viaszos bevonatú virágbimbók is díszítik, melyek már ősszel megjelennek a növényen. Talajban nem
(ejtsd: viburnum börkvúdí) Szállítási méret: 20-40 cm magas Kiszerelés: 5 literes faiskolai konténerben Közeg: tőzegtartalmú, tápanyagban dús földkeverék Konténeres és földlabdás növényeim egész évben ültethetők!
Viburnum bitsuenensis – Bangita főbb jellemzőiLassú növekedésű, kb. 2,5-3 méteres magasságot elérő, lombhullató díszcserje. Áprilisban bontja rózsaszín bimbójú, hófehér virágait, melyből vörös bogyók fejlődnek, később feketére érnek. Napos vagy félárnyékos helyet és jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, nedves, savanyú talajt kedvel. Felhasználható szoliterként, cserjecsoportokban, sövénynek, háttérnövényként.
(ejtsd: viburnum plikátum) Szállítási méret: 20-40 cm magas Kiszerelés: 4 literes kertészeti konténerben Közeg: tápanyagban gazdag kertészeti földkeverék Egész évben ültethető!
Lassú növekedésű, kb. 2,5-4 méteres magasságot elérő, örökzöld díszcserje. Lombozatát nagy, ovális, erősen erezett, bőrszerű, fényes, sötétzöld levelek alkotják, melyek a kihajtáskor vöröses árnyalatúak. Május-júniusban bontja hófehér virágait, melyekből kék bogyók fejlődnek. Napos vagy félárnyékos helyet és jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, nedves, savanyú talajt kedvel. Felhasználható szoliterként, cserjecsoportokban, sövénynek, háttérnövényként.
Viburnum pragense, a ráncos levelű bangita egy örökzöld cserje. Sötétzöld, csipkés szélű, érdes levelei kissé bókolnak, különösen a hideg beálltával tavaszig ernyedten csüngenek a bokron. Hófehér, illatos virágai nyáron, május - júniusban lapos bogernyőkben nyílnak. A kicsi krémszínű belső termővirágokat nagy, fehér sziromszerű meddő virágok veszik körül. Élénkpiros, majd feketére színeződő húsos termései mellett még viaszos bevonatú virágbimbók is díszítik, melyek már ősszel megjelennek a növényen. Talaj
(ejtsd: viburnum opulusz) Szállítási méret: 30-40 cm magas Kiszerelés: 3 literes kertészeti konténerben Közeg: tőzegtartalmú, tápdús földkeverék Egész évben ültethető!
A Viburnum bodmandese, a kikeleti bangita nemzetségének különleges tagja, mivel virágait olyan korán, február-márciusban hozza, hogy akár a hó alól nyílik. Felálló ágrendszerű, karcsún felfelé növő lombhullató cserje. Vörösesbarna ágai ritkán elágazók. Levelei is bronzszínűek, tojásdad alakúak, mélyen erezettek. Illatos, 5-7 cm-es csöves virágai rózsaszínnel árnyalt összetett virágbuga, termése kékesfekete bogyó. A tápanyagban dús, kissé savanyú talajt kedveli, de képes alkalmazkodni szegényebb talajokhoz
(ejtsd: viburnum opulusz) Szállítási méret: 40-60 cm magas Kiszerelés: 3 literes kertézeti konténerben Közeg: tőzegtartalmú, tápdús földkeverék Egész évben ültethető!
(ejtsd: viburnum lantána) Szállítási méret: 40-60 cm magas Kiszerelés: 5 literes kertészeti konténerben Közeg: tőzegtartalmú, tápanyagban dús földkeverék Egész évben ültethető!
Viburnum Davidii. Származási hely: Kína Forma: kicsi, kompakt rusztikus cserje Levele: sötétzöld, nagy bőrszerű ovális Virágai: kicsik, rózsaszínes fehérek, csomókba gyűlve Virágzási időszak: április, május Gyümölcsök: metálkék Talaj: tápanyagban gazdag, nem túl száraz Hőmérséklet: -20 / -15 °C
viburnum plicatum mariesii A 'Mariesii' egy nagy lombhullató cserje, szélesen elterülő, lépcsőzetes ágakkal, feltűnően erezett, sötétzöld, tojásdad levelekkel, ősszel lilák. A késő tavaszi fehér virágok nagy csipkés fejét időnként piros, később fekete gyümölcsök követik.
A Viburnum opulus – Kányabangita főbb jellemzői 1,5-2 méter magas lombhullató díszcserje május-júniusban bontja álernyőben nyíló fehér és illatos virágait - elsősorban a virágáért ajánlom telepíteni termése piros, de csak abban az esetben hoz termést, ha genetikailag eltérő példányokkal ültetjük vegyesen, például Viburnum sargentii, vagy Viburnum trilobum (ekkor fontos, hogy egyidőben bontsák virágaikat) napos, félárnyékos helyre ültesse jó vízgazdálkodású talajban fejlődik egészségesen
A Viburnum opulus roseum, a labdarózsa a bangita félék legismertebb tagja, a kertekben régen kedvelt virágos, felálló ágrendszerű, oldalágai bókoló, 3-4 m-es, látványos díszcserje. 5-10 cm karéjozott levelei közép zöldek, melyek ősszel pirosra színeződnek. Május-júniusban hozza kezdetben zöldes fehér, majd hófehér, gömb alakú, hógolyóra emlékeztető virágzatát. Virágai sterilek, nem fejlődik belőlük színes bogyótermés, mint a többi bangita félénél, de kárpótlásul lombozata ősszel narancsvörösre színeződik.
A Viburnum farreri – Korai bangita főbb jellemző Habitus: Feltörő habitusú, kerekded, nem túl sűrű ágrendszerű cserje. Levelei erősen erezettek, fogazott szélűek, kezdetben bronzos később közép zöld színűek. Virág: Tölcsér alakú, apró, illatos virágai már február végén megjelenhetnek, színük fehér vagy halvány rózsaszín. Termés: A termései kezdetben vörösek, teljes érésben feketévé válnak. Nem öntermékeny, így csak akkor érlel termést, ha eltérő fajtákat telepítünk egymás közelébe. Talaji