Aki érzékeny, annak van félnivalója. Aki gazdag, annak van vesztenivalója. Olty Péter érzékeny és gazdag költő: tudja, milyen törékeny a nyugalom, milyen hártyavékony a biztonság fala ott, ahol a barátság több, mint egyszerű vonzalom. Versei rézkarc-szerű pontossággal írnak le szokatlan helyzeteket, rejtegetett vagy nagyon is nyilvánvaló érzelmeket. Heteró közegben él (ahogy minden meleg), így meg kell alkudnia a kisebbségi léttel. Cserébe sok olyasmit meglát, amit más nem: még azt is, ha valahol messze f
Tóth Júlia Éva almáriumában tesz számvetést, és kirámol belőle mindent. Elénk tár csalódást, félelmet, magányt, érzékiséget, gyászt, begyógyult, majd újra felfakadó sebeket meg megannyi örömöt. Olykor álomból kisodródó víziószerű képek, máskor hétköznapi helyzetek költészetté emelve. Sül a hús, a tepsi forró, hullik a krumplihéj, és a költő éles kése nyomán málnak a rétegek lejjebb és lejjebb. Tóth Júlia Éva érteni akarja, mi van a mélyben, mi van legbelül. Próbálja felfeszíteni a rejtett kamrát is, a tit
„Leguggoltam, ujjammal megböktem a fűszálak között szlalomozó bodobácsot, olyan volt, mint egy vékony, piros lemez, egy jelvény, amit akár a kabátomra tűzhetnék. A hátán két pötty, két hatalmas szem rajzolódott ki, azt képzeltem, ha beléjük nézek, a házat látom, este van, az öreg a húgom ágya mellett áll, szuszog.” (Részlet A hetedik nap a papáé c. novellából) A vélt vagy valós boldogság kimerevített pillanatai a zuhanás előtt. Férjek, feleségek, gyerekek, fiatal férfiak és nők, apák és anyák, aki
Sosem láttam Borda Rékát, de hófehér űrruhában képzelem el, zsebében Észak édes kincseivel. Hatalmas gömbsisakban. A tévémacinak lehetett ekkora gömbfeje. Gömbigazsága. Úgy néz ki, mint egy jeges. De felfelé tart, mint a pandák. Űrfejű. Mindig mondom: a fejillat a legjobb; a parfümvilág illatpiramisának csúcsa. Anne Sexton is eszünkbe juthat, Ladik Katalin vagy Takács Zsuzsa; de leginkább mintha Tóth Erzsébet szépséges ereje születne itt újra. Vanília, a legfrissebb gyömbérrel. És sok eltitkolt akko
Tinik hamburgere után takarítani nyugdíjaskorban. Láthatatlan depressziótól és szorongástól szenvedni. Egy „barát” váratlan támadása után vacogni a hideg földön, várva a segítséget, ami talán sosem jön el. Egy széthulló párkapcsolat két oldalán lenni. Táblával ajánlgatni az ötszáz forintos gyrost. Bosszúból gyilkolni. Átlagos emberek fiktív történetei kicsit sem átlagos, ám lehetséges befejezésekkel. Bármiféle egyezés a valósággal csak a véletlen műve lehet.
A Tom Hanks a vizek felett folytatja a korábbi két Haklik-novelláskötet stílusát – mégis másképpen. Bizarr, szinte szürreális vagy épp realista történetei mintha ég és föld között lebegnének. Ám ez a lebegés nem statikus – viharos sebességgel suhanunk ide-oda, emelő termikekbe keveredünk, máskor meg zuhanunk a talaj felé… Néhol le-leszáll Haklik hőlégballonja, hogy alaposan elmélázhassunk egy-egy sors fölött és bekukkantsunk mások lélekablakán, vagy villámsebesen felemelkedik, hogy madártávlatból szemlélh
Pozsonyban nincsen metró. Tervben volt, hogy legyen, el is kezdődtek a munkálatok, de végül a félkész járatokba beköltözött az Ördög. Czinki Ferenc kisregénye a balladák világát idézi. Két idősíkon – a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, valamint 2014-ben – követhetjük nyomon a rejtélyes történetet, amelyben két fiatal eltervezi, hogy megöli a jóságot. Közben a célvonal előtt pár méterrel köddé válik egy teljes lóversenyfutam, kajakosok eveznek fejjel lefelé a Dunán és a görög mitológia testet ölt a XX.
Tágas, napsütötte szobában a bezártság nyomasztó érzése. Elveszett gyerekkardigán a múlt. Vajon kihunyt minden fény, vagy csak a szemhéjunk zárult le? Györe Bori verseinek világa egyszerre könnyed és fullasztó. Azt állítja, nem történt semmi különös. És valóban úgy is érezzük, nem történt. Hiszen a tragédia magától értetődő, ha az életről beszélünk. Az utolsó szó jogán. https://www.klubradio.hu/adasok/fonokno-a-hirtelen-vagy-targya-107301
A kortárs filmművészetben a dánok képesek a legprecízebb elegyét létrehozni a humornak és a drámaiságnak. Az irodalomból Charles Bukowskit említhetnénk. És András Lászlót, akinek novellái képesek közelivé tenni a tőlünk távolit, és távolságba helyezni a bántóan közelit. Magyarán segítenek új perspektívából szemlélni a már unalomig ismerni vélt világot körülöttünk. És ami még fontosabb: bennünk. A Rasszista utazások lapjain sok alapvetőnek gondolt érték – legyen szó erkölcsről, morálról vagy vallásról – ké
Sokféle hangütés, finom rájátszások, formai megoldások jellemzik Wirth Imre friss líráját, emblematikus verseket ír újra (például Adytól a Kocsi-út az éjszakában-t), érzékenyen jelezve az időbeliség eltörölhetetlen jelenlétét is. Nem idegen a költőtől a veszteségekből fakadó líraiság, miközben jelen kötetében is imitációk, utalások képeznek távolságot, így nem is lehet markánsan körülhatárolni a beszélőt. „Apa-versei” ezt a megfoghatatlanságot odáig fokozzák, hogy bár szinte intentio recta direkt beszéd
Tévedések tárgya – ez a cím a szerzőre, a versbeszélőkre és a versekre vonatkoztatva sem hízelgő. Öngúnyos felütés már a címlapon. És aztán? Megidéz, rekonstruál, rájátszik – nem állít, nem gondol magáról túl sokat. Olykor lamentál, de többnyire szenvtelen, pedig „az igazi carpe diem az, / hogy nem pöcsölök / távoli dolgokon.” És mégis. Egyszerű, eszköztelen nyelven, de ismételget, elbabrál az emlékekkel, különös figyelemmel a családi parákra. Az első és a harmadik ciklus színtiszta alanyi költészet – elf
Juhász Tibor 1992-ben született Salgótarjánban, a Debreceni Egyetem magyar szakos hallgatója. 2012 óta publikál, novellái és versei többek között az Alföld, a Bárka, a Csillagszálló, a Forrás, az Irodalmi Szemle, a Műút, a Palócföld, a Prae, a Tiszatáj, valamint az Új Forrás folyóiratokban jelentek meg. Első verseskötete 2015-ben látott napvilágot Ez nem az a környék címmel. A szerző első prózakötete, a Salgó blues önéletrajzi ihletésű, szociografikus novellaregény. A fiatalkori emlékek és rögzített in
Úgy tűnhet, semmi sincs, amiben reménykedhetnénk. Aleppó vérző seb a szívünk helyén – a szeretetlenség mindannyiunkba végérvényesen befészkelte magát. Lerombolták a város templomait, és mi, mert nem tehettünk mást, meghúztuk magunkat a gyerekszoba omladozó falai között. Izsó Zita versei szakrális momentumokat rögzítenek: a legsötétebb pillanatokban út nyílik a transzcendens felé, az Isten létébe vetett hit megingása maga a teljesség. És felsejlik a megbocsájtás lehetősége.
Nem versek, és mégis versek. De mi van mögöttük? Fenyvesi Orsolya rendhagyó kötete nemcsak annak megmutatására tesz kísérletet, hogy hogyan születik a vers, hanem a banalitásig hatoló őszinteség létjogosultságát is kutatja. A legapróbb rezdülések szintjén zajló drámákat tárja az olvasó elé, aki végtelennek tűnő gondolatspirálokon száguldva az őrületig, vagy csendes elmélkedés közben bábáskodik a szavak teremtésénél, és társszerzővé lép elő.
Patak Márta novelláinak főszereplői az esendő emberek. Azok, akik olykor még a legaljasabb tetteket is elkövetik – ám ennek láttán ahelyett, hogy felháborodnánk, inkább elfacsarodik a szívünk. Tetteiket megannyi enyhítő körülmény indokolja, már-már követeli. Enyhítő körülménynek elsőként tekintsük a tényt, hogy embernek születtünk… Utána jöhet a többi: azok a helyzetek, melyekbe szükségszerűen belesodródunk. Hogy mikor melyikbe, az a véletlen műve. Így élünk és halunk – enyhítő körülmények között… Ne ítél