Akik emlékeznek még nagyszüleink zamatos, lédús gyümölcseire gyakran visszasírják és máig keresik a régi korok gyümölcsfáit és bokrait. Ezért a fellelt régi gyümölcsfa fajták szaporításáról, kezeléséről és árusításáról én magam, Rosznáky-Barna Péter kertészmérnök gondoskodom. Segíthetek?
Eredet: Magyar keresztezés, (Milotai 10 X Pedro, Szentiványi Péter, 2002) Termesztése: termőre fordulása, termésbiztonsága és termés mennyisége a Milotai 10-nél kedvezőbb. Termését 59 %-ban oldalrügyön hozza. Bőtermő. A megporzást a szél végzi (nem rovarok). Rügyfakadása elhúzódik, ezért kisebb fagykár éri a késő tavaszi fagyok idején. Leírás: virágait lombfakadás előtt hozza, késői virágzásúnak számít, ezért a kései fagyok kevésbé jelentenek rá veszélyt. Fája közepesen erőteljes növekedésű, feltörekv
Eredet: Magyar fajta, a Pándy és a Nagy angol meggyfa-fajták keresztezése (Maliga Pál, Apostol János, 1993.) Termesztése: Virágzása középkorai. Az ültetés utáni 4. évben már 10-13 kg termést is adhat. Leírás: Virágai korán nyílnak, jó pollenadója a vele hasonló időben érő fajtáknak. Magányosan ültetve is jól terem, de termésbiztonsága és termésmennyisége javul, ha más fajtákkal vegyesen van telepítve. Érése elhúzódhat akár két hétig is, ezért folyamatos gyümölccsel látja el a tulajdonosát. Fája igen e
Társnevei: Fellenberg szilvának, Svájci szilvának is nevezik. Amerikában mindenféle tömegben termesztik. Érési idő: szeptember elejétől közepe tájáig érik. Gyümölcse: elsőrendű csemege, piaci és gazdasági fajta. Nagy vagy legalább közepes nagyságú. Hasonlít a Besztercei szilvához. Bőre finom, vékony, hámozható, feketés-kék színű, hamva sűrű, kék színű. Húsa zöldessárga, magva körül gyakran vöröses erekkel átszőtt, magvaváló, tömött, kellemes édes-borízű, néha kissé illatos. Esős időben sem repedezik. Asza
Faj: Malus domestica További nevei: Rother Sommer Calvill, Rother Sommer Strichapfel, Rother Herbst Strichepfel, Veilchenapfel, Calville rouge d été, Calville d été, Passe-pomme rouge d été Származás: bizonytalan eredetű régi gyümölcs, 1670 körül már ezen a néven említik. Érési ideje: Július vége, augusztus eleje Minősége: Elsőrendű asztali és piaci Nagysága: Középnagy vagy ennél kisebb Alakja: Többnyire tompakúpos vagy szögletes tojásdad. Zöme a közép tájánál alább esik, honnét a kelyhe felé
Erdélyből származó, puha, savanykás alma. Tésztában kitűnő, nem könnyen rothad, még ha ütődést is kap. Ezeken a neveken ismert még: Fűzalma, Magotlan alma, Métetalma Orbai-féle fűzalma, Olájalma, Lápos alma. Érés / fogyasztási idő: nyári Termékenyülés: jó Termőképesség: rendszeresen és bőven terem Felhasználás: nyersen, konyhai, étel ízesítés, savanyítás Ajánlott termőtáj: Növényvédelem: igénytelen
Eredetét tekintve magyar nemesítés (Maliga Pál, Apostol János). Termesztése: Közép időben virágzik. Termése nem egyenletesen érik, ami folyamatos gyümölcsellátást biztosít. Leírás: Virágai középidőben nyílnak, a fagyokra érzékenyek, ezért inkább dombvidékre ajánlott. Fája gyönge, gyönge közepes növekedésű, széthajló, koronájú. Termőre fordulást követően szétterebélyesedő. Gyümölcse közepesen nagy, 50-60 g, 40-50 mm átmérőjű, narancssárga, lapított. Héja a napos oldalon kárminnal lehelt. Húsa naran
Faj: Malus domestica További nevei: Aporta, Aporta nalivia, Kaiser Alexander Empereur Alexandre, Alexander, Empereur Alexandre I-er, Empereur de Russia Corail, Pomona Britannica Aubertia, Grand Alexandre Érési ideje: Melegebb vidéken már augusztus közepe táján, hűvösebb tájakon október-novemberben érik. Minősége: Elsőrendű háztartási és piaci, másodrendű asztali Nagysága: Nagy vagy igen nagy Alakja: Széles talpú, kúpalakú vagy kúpos gömb alakú, szelíden bordázott felületű Zöme a középtájnál jóval
Származása: magyar nemesítésű fajta Érési ideje: viszonylag korán, május végén, június elején érik Termőképessége: rendszeresen és bőven terem Termékenyülése: öntermékeny, nem szükséges hozzá porzó Gyümölcse: közepes méretű. Héja bordó, húsa sötét piros, közepesen kemény, kellemesen édes-savas. Színe: alapszíne kármin vagy vérpiros, amelyet túlnyomó részben bordópiros fedőszín takar. Kocsánya középhosszú, közepes vastagságú, zöld. Húsa kárminpiros, kemény, leves, gyengén duránci. Íze éretten
Származása: Termékenyülése: Érési idő: Gyümölcse: Magas szárazanyag tartalma miatt nagyon alkalmas aszalásra és lekvárkészítésre. Leírása: Ellenállóképessége:
A Bouche de Betizac francia gesztenyefajta - olyan ellenőrzőtt hibrid mely kéregrák rezisztens. Korán termőre fordul (~ harmadik évben), termésének mérete nagy, átlagosan 20-22g/db. Önmeddő fajta, szüksége van szelidgesztenye porzóra. Közepes méretű fa lesz (7x7m), mely átlagosan 20-40 kg termést hoz egy évben. Termése édes, aromás, sárga színű, szeptemberben érik/szedhető. Mélyrétegű, jó vízháztartású, ph semleges (5-6, 5 ph) talajt igényel, meszes talajon nem érzi jól magát. Közepesen fagytűrő fajta, fé
Faj: Amygdalus communis L. Származás: magyar fajta, Brózik Sándor Budatétényi 6 szabadmegporzású magoncai közül szelektálta Termékenyülés: pollenadó szükséges (‘Tétényi kedvenc’, ‘Tétényi bőtermő’, ‘Szigetcsépi 58’) Termőképesség: jó termőképességű fajta Leírás: késői virágzású!!! Késői érésű. Vékony, de kemény héja könnyen törhető. Kemény héjának köszönhetően a madarak nem férnek hozzá a magbélhez. Magbél arány 38-42 %. A magbél szép világossárga. A magbél telt, édes ízű. Fája közepesen erősen nö
Faj: Malus domestica További nevei: Kecskeméti téli piros pogácsa, Piros pogácsa alma, Rother Pogácsa Apfel, Pogácsa rouge d hiver Érési ideje: Január-április, száraz, meleg évjáratban, avagy ilyen helyen november-február. Nagysága: Nagy, meg nem felelő helyen középnagy Alakja: Lapos. Egyik oldala hízottabb, mint a másik. Zöme a középtájon alul van, honnan kelyhe felé kissé összehúzódva elég laposan, szára felé kidomborodva széles talpasan fogy el. Szára rövid. Mély, szűk üregbe helyezett. Ennek
Faj: Malus domestica Származás: magyar, valószínűleg Szegedről vagy ennek közeli vidékéről származik, itt elterjedt, ősi helyi fajta, ahol 80-100 éves fákat is előtalálhatunk. Érési ideje: Augusztus közepe Minősége: Elsőrendű piaci és gazdasági, másodrendű asztali Nagysága: Középnagy, néha nagyobb Alakja: Gömbölyded, sokszor lapos bordáktól szabálytalanul boltozott. Zöme a középtájnál alább, vagy jóval alább esik. Szára középvastag, bunkós, rozsdamázas, szabályos mélyedésben ül. Kelyhe nyílt, k
Származása: Magyarországon őshonos. Népies neve vadóka. Leírása: a kifejlett vadalmafa jellemző magassága 5–10 m. Termései gömbölyű almák: 2–4 cm átmérőjűek, éretten zöldessárga színűek, esetleg pirossal árnyaltak (gyakran a napsütötte oldalukon), ízük nagyon fanyar, húsuk kemény. Felhasználása: készíthető belőle is mártás, mely kitűnő kísérője a húsételeknek, savanyú íze miatt a zsírosabb és vadhúsok ízesítője, de kompót, gyümölcskocsonya, gyümölcsbor és gyümölcsecet is.
Faj: Malus domestica További nevei: Török Bálint, Stettini piros, Jankováci jeges alma, Weinling, Türkischer Weinling, Rother Stettiner, Annaberger, Malerapfel, Rubiner, Rother Bietingheimer, Rother Zwiebelapfel, Rostocker, Vineuse rouge d hiver, Seigneur d hiver, Rouge de Stettin Származás: ismeretlen. Vitatott a Kárpát-medencei eredete is. Egyes vélemények szerint a német Rot(h)er Stettiner fajtának felel meg. Nem tudni, ki és miért adta a Lippaynál még Báling-almának nevezett fajtának a Török Báli
